Teng Hsziao-Ping és Kína megreformálása

Ezra F. Vogel tisztában volt azzal, milyen nehéz fába vágja a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy könyvet ír Teng Hsziao-pingről. Az apró termetű, de annál karizmatikusabb, "acélgyárnak" nevezett pekingi csúcsvezetőről ugyanis nem könnyű írni: amikor Teng az 1920-as évek Párizsában és később a sanghaji illegális munkásmozgalomban tevékenykedett, semmilyen írásos feljegyzést nem hagyott maga után. Ezzel nemcsak ellenségeinek, többek közt a Mao Ce-tung végnapjaiban tomboló "négyek bandájának" nehezítette meg a dolgát, hanem későbbi életrajzíróinak is. Ám az amerikai szerző vállalta a kihívást, s Teng pályájának részletes megrajzolása során imponáló felkészültségről tett tanúbizonyságot.
Műve egyszerre lenyűgöző elemzés és izgalmas korrajz, amely megmutatja, hogy amikor Teng 1992-ben háttérbe húzódott, már elérte, amit hazája újabb kori politikusainak másfél évszázadon át nem sikerült. Az "acélgyár" célkitűzéseinek konok és szenvedélyes követése által gyökeresen megreformálta Kínát, ideértve külvilághoz való kapcsolatát, kormányzati rendszerét és társadalmi szerkezetét. Leköszönése után az ország gazdasági szárnyalása folytatódott, az általa levezényelt strukturális átalakítás pedig - a Tienanmen téri vérfürdő ellenére - bő két évtizedig kitartott, s könnyen lehet, hogy több-kevesebb módosítással a távoli jövőben is hatni fog.

Ezra F. Vogel könyve fejezetről fejezetre mutatja be, hogy a Teng-féle korszakváltást egy zseniális államférfi rendíthetetlen akarata, a magasrendű konfuciánus hagyomány, az ország földrajzi-társadalmi méretei, az adott kor intézményei, a globális faluvá zsugorodó világ nyitottsága, a Kínai Kommunista Párt császárkort idéző "mandarinjai" és egy kreatív, büszke, szorgalmas nép nagyarányú erőfeszítései együtt tették lehetővé.