Nézeteltérítés

(E-könyv)

Ebben a túlharsogó világban kivágnám az eddigi csendjeimet, a rádióban, a magnószalagokról, összeragasztanám és lejátszanám adásban.
Megelégednék egy állandó öt perccel a rádióban, s akkor, mint a Henrich Böll-könyvben, én is a stúdióban: magnóra hallgatnék. S ezt egyenesben sugároznák. Egy ido után egyre többen nem hallgatnának, még népszerubbé válnék ezzel. A házmesternek ?muvész úr? lennék, terhes anyák adnák át az állóhelyüket, az utcán ismeretlen emberek megszólítanának: ?Gratulálunk, megint nem hallottuk a rádióban. A legutoljára, azt hiszem, éppen tegnap se.?
Ezek lennének az én csendjeim, amik addig tartanának, amíg az illetékesek bele nem szólnának, hogy: ?Már megint miket hallgat ez el?!? Beszédes csendek lennének ezek, csak csendben beszélnének róla. Mindenki megnyugodna, amikor én következnék: ?Na, most végre nálunk megint csend van.? A Hungaroton velem készítené az elso magyar csend-lemezt, amiben betársulnék magam mellé csendestársnak. A csendjeimet energiahordozó nélkül vehetnék át a külföldi adók. ?Európa csendes? lenne, ?újra csendes?. Személyesen is bejárnám az egész világot, hogy szemtol szemben is meggyozodhessenek, hogy igenis nálunk lehet hallgatni. Persze minden országban a helyi viszonyoknak megfeleloen hallgatnák. A lényeg, hogy temérdek aranyat hoznék be a népgazdaságunknak, mert: ?Hallgatni??