Magyar Húsvét

Húsvét ünnepén
Máté evangéliuma szerint Jézus Krisztus utolsó szavai halála előtt a keresztfán: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
Jajkiáltás, könyörgés, emberi panaszszó: Jézus földi emberként fél az elmúlástól, a szenvedéstől, a rá váró kínhaláltól; úgy érzi: Isten elhagyta őt, s bár hiszi feltámadását és az örök életet, a halál előtti pillanatban emberként retteg az örök sötétségtől.
Lukács evangéliuma szerint Jézus Krisztus utolsó szavai halála előtt a keresztfán: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!”
Jézus hívő emberként halála pillanatában megbékél sorsával és az Atya fiaként ajánlja fel lelkét az Úrnak.
János evangéliuma szerint Jézus Krisztus utolsó szavai halála előtt a keresztfán: „Beteljesedett.”
Isten fia tudja, hogy az Atya által rábízott munkát – az Úr megdicsőítését itt a földön – elvégezte: kereszthalála értünk, bűnös emberekért vállalt áldozat, a megváltás és az örök élet reménye minden földi halandó számára.
Húsvéti olvasókönyvet tart kezében az olvasó: szentírási szövegeket, imádságokat, katolikus papok, protestáns lelkészek elmélkedéseit, népi énekeket, költők verseit, írók elbeszéléseit, hívő emberek gondolatait, töprengéseit, ünnep-köszöntő rigmusokat, locsolóversikéket…
Húsvét! Néhány nap ünnep: örökre búcsúzunk és újra találkozunk, kétségbeesünk és boldogok leszünk, meghalunk és feltámadunk.
Nagycsütörtök. Az utolsó vacsora. Tanuljuk a lábmosás alázatát. Az apostolokkal együtt átéljük, és mint ők, mi sem értjük még, mit jelentenek valójában a szavak, amelyekkel Jézus búcsúzik tanítványaitól, tőlünk, emberektől: ez az én testem… ez az én vérem…
Nagypéntek. Állunk a tömegben. Sokan ma is Barabást kiáltanak. Sokan, gyáván vagy ostobán megtagadják Jézust. Sokan megrendülten, magunkba szálltan állunk a keresztfa előtt: hinni akarunk.
Nagyszombat. Lelkünkben tengermélységű a csend. Várakozunk. Magunkban elmorzsoljuk Jézus Krisztus utolsó szavait. Hiszünk.
Húsvét vasárnap. Kicsordul szemünkből a könny, szívünk összeszorul, mosolygunk. Oszlik a sötétség, hajnalban gyertyafényben ragyog a templom, megkondulnak a harangok, lelkünkben égi dallam indázik, boldogok vagyunk; tudjuk: Krisztus feltámadt. Valóban feltámadt.
Húsvét hétfő. Ünnepelünk. Templomban, parkban, sétatéren, kertben, terített asztal mellett együtt a család. Gyerekek a dobozházikójukban ficánkoló húsvéti nyuszit etetik, simogatják, tálakban piros tojások sorakoznak: a lányok locsolókat várnak, a fiúk – kezükben kölnisüveg (hajdan: rózsavíz) – versikéket kántálnak, asszonyok, férfiak, fiatalok, idősödők, öregek közösen megélt életük örömében összeforrva szorongatják egymás kezét, ki előre néz, ki már csak hátra…