Freud és a pszichoanalízis (öM 4. kötet)

Részlet a német kiadó elő˜szavából:

Jung érdeklő˜dése az évek során lassan elfordult a pszichiátriától, s a pszichoanalízisen és a tipológián át haladva az archetípusok elméleténél, majd végül a vallásos motívumok lélektanánál állapodott meg. Így könnyebb volt a megfelelő˜ témák alatt csoportosítani a kiadott tanulmányait, bár volt olyan anyag, amelyet ugyanilyen joggal máshová is beilleszthettünk volna. Ebbő˜l következik, hogy a Gesammelte Werke minden egyes kötete a keletkezés ideje vagy a tartalom alapján élő˜ szövedéket alkot az összes többivel, és nem elég egyetlen kötetet elolvasnunk, ha alaposan meg szeretnénk ismerni, mit gondolt Jung egy-egy témáról. Bármilyen legyen is a válogatás, egyetlen kötet sem tudja történeti perspektívában mutatni a gondolatok fejlő˜désének folyamatát. Jelen kötet Jung 1906 és 1916 között született fő˜bb műveit tartalmazza Freudról és a pszichoanalízisrő˜l, két késő˜bbi írása azonban könnyen érthető˜ okokból szintén bekerült ebbe a válogatásba. Aki ismeri Jung műveit, megállapíthatja, hogy gyakran történik bennük utalás Freud nézeteire vagy elméleteire: a szerző˜ érdeklő˜dését a századelő˜tő˜l egészen élete végéig lekötötte ezek kommentálása. E kötet tudományos dolgozatai ugyan nem adnak átfogó képet Freudról és a pszichoanalízisrő˜l, azonban kellő˜ áttekintést adnak arról, hogyan változtak Jung nézetei a témáról.

Az 1907 és 1912 közötti években, amikor még Jung is pszichoanalitikus volt, szoros kapcsolatban állt Freuddal. Noha a kettő˜jük közötti személyes viszony – jórészt a Wandlungen und Symbole der Libido című könyve publikálása (1911–1912) után – kezdett feszültté válni, Jung 1914-ig változatlanul elnöke maradt a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaságnak. Jelen kötet első˜ része (I–VIII. fejezet) Jung Freuddal folytatott szoros és „lelkes” együttműködésérő˜l számol be; a második és harmadik rész (IX–XIII. fejezet) a jungi kritika lényeges elemeit tartalmazza, amelyek késő˜bb a nyílt szakításhoz vezettek. A negyedik rész (XIV., XV. és XVI. fejezet) kicsit közelebbi bemutatásra szorul. Az eredetileg 1908-ban írt Az apa szerepe az egyén sorsában című írása szorosan összefonódik az első˜ rész anyagával. A szerző˜ azonban 1949-ben alaposan átdolgozta a cikket, a módosítások pedig elég alaposak voltak ahhoz, hogy az utolsó részbe kerüljön. A Freud és Jung kontrasztja (1929) című esszé a Kölnischer Zeitung szerkesztő˜jének megrendelésére íródott, és az akkori közönség igényét szerette volna kielégíteni, amely kíváncsi volt Freud és Jung viszonyára.