A fejlemények hatására széles körben elfogadottá vált egy általánosító, monolitikus iszlámkép, amely a média, a politikusok, az egyházi személyiségek, de még a biztonsági szakértők jelentős részét is jellemzi. Eszerint csupán egyetlen - ellenséges, az európai kultúrától idegen - iszlám létezik, s a fő törésvonal az iszlám és a kereszténység, az iszlám és a Nyugat között húzódik.
ROSTOVÁNYI ZSOLT, a Budapesti Corvinus Egyetem rector emeritusa, iszlám- és Közel-Kelet-szakértő hatalmas ismeretanyagot feldolgozó munkájában cáfolja az iszlám és a radikális iszlamizmus összemosását, az iszlámról kialakult ellenségképet, hiszen a muszlimok túlnyomó többsége maga is elszenvedője a dzsihádisták erőszakos akcióinak. Bemutatja, hogy az iszlám világ gyakorlata nem felel meg a róla kialakult esszencialista, monolitikus víziónak, hanem éppen ellenkezőleg: az egymással vetélkedő, egymásnak gyakran ellentmondó értelmezések színtere, s az iszlám egyik legfontosabb sajátossága mindig is diverzitása, értelmezéseinek és kifejezésmódjainak sokszínűsége, pluralizmusa volt. A szerző kitér az iszlám és a kereszténység között az elmúlt években magas szinten folyó dialógusra is.