Társadalomtudomány

A döntés című sikerkönyv szerzőjének új, inspiráló és gyakorlati tanácsokat tartalmazó kalauza segít, hogy megszabaduljunk a romboló mintáinktól és bénító gondolatainktól, s ezáltal szabadon élvezhessük az életet.

Edith Eva Eger elsöprő erejű első könyve, A döntés azt mutatja be, hogy a szerző miként élte túl a koncentrációs tábort, miként dolgozta fel annak traumáját, és hogyan tudott lélekben is szabaddá válni. A világ legkülönbözőbb tájairól több ezer olvasó írt Edith Eva Egernek, hogy elmondják, mennyire hatott rájuk A döntés, miként segített feldolgozni múltjukat és fájdalmukat, s egyúttal arra kérték a szerzőt, írjon egy még gyakorlatiasabb kötetet.

Az ajándékkal Eger olyan kézikönyvet nyújt át olvasóinak, amely szelíden bátorít bennünket mindazon gondolataink és viselkedésünk megváltoztatására, amelyek a múltban gúzsba kötöttek bennünket.

A világ élvonalába tartozó egyik leghíresebb járványügyi szakember osztja meg a fertőző betegségekkel folytatott háborúnk frontján szerzett tapasztalatait, és elmagyarázza, hogyan készüljünk fel a világrendünket fenekestől feldúló járványokra.

A drámai népességnövekedéstől és az állatok számának jelentős gyarapodásától a kereskedelem és a turizmus megugrásáig az új fejlemények fokozzák a pusztító járványokra való hajlamunkat. A dolog iróniája, hogy az orvostudománynak az elmúlt 100 évben végbement fejlődése ellenére is az 1918-as influenzajárványhoz hasonló méretű világjárványban, amiben akkor 100 millióan haltak meg, ma sokkal nagyobb lenne a halálozási arány. Amint a mostani koronavírus járvány is bizonyítja, maximálisan felkészületlenek vagyunk ezekre a betegségekre.

Mit tehetünk vagy mit kell feltétlenül megtennünk, hogy megvédjük magunkat az emberiség Leghalálosabb Ellenségétől?

Michael Osterholm és Mark Olshaker a tapasztalatból fakadó tényt az esztelen félelemtől különválasztva részletesen felvázolják a terveket és a forrásokat, amelyeknek készen kell lenniük, amikor az elképzelhetetlen elkerülhetetlenné válik. A Leghalálosabb ellenség feszült tudományos dráma, a rejtély és a felfedezés krónikája, a valóság ellenőrzése és egy akcióterv

A terapeuta rendelőjében mindenki hazudik. Hazudik Carolyn, akinek feltett szándéka, hogy tönkreteszi az ifjú Ernest Lash ígéretes karrierjét, mert meg van győződve róla: ő vette rá a férjét (volt páciensét), hogy elváljon tőle. Hazudik Shelly, a megszállott pókerjátékos, aki álnok módon férkőzik a terapeutája, Marshal bizalmába, mert csak így remélhet kievickélni szorult anyagi helyzetéből. Yalom világában páciens és terapeuta kapcsolata hihetetlenül bonyolult, olykor valóban nem könnyű eldönteni, melyikük az, aki segítségre szorul.

A Vállald fel bátran önmagad már több, mint 4,5 millió példányban eladott sikerkönyv, amely megmutatja, hogyan válhatunk azzá, akik valójában lenni szeretnénk.

A boldogság valóban csak rajtunk múlik? Vállald fel bátran önmagad egyszerű és egyenes választ ad erre a kérdésre: igen. A rendkívül olvasmányos és közérthető kötet egy filozófus és egy fiatalember megvilágosodást hozó, öt napon át tartó beszélgetésén kíséri végig az olvasót. Ez idő alatt megértjük, hogyan emelkedhetünk felül a múlt traumáin vagy mások elvárásain, és miként irányíthatjuk a saját életünket.
an.

Sorozatunk újabb Freud-kötetében a szerző két rövid, ám annak idején nagy visszhangot kiváltó írása olvasható. Az első a sokak által Freud legfontosabb művének tartott, 1920-ban publikált - eredetileg Túl az örömelven, magyarul A halálösztön és az életösztönök címmel megjelent - esszé, amelyben a szerző a saját korábbi tézisein túlmutató új elmélet alapjait fekteti le. Freud ebben az írásában jut el ahhoz a gondolathoz, hogy az emberi léttel együtt járó fájdalmas feszültségek csökkentésére törekvő lélekben erős halálvágy lakozik, melynek kordában tartása az életösztönök feladata.

Ha egyszer odajut, mindenki szeretne méltósággal, emberhez méltó módon meghalni. A hospice ebben akar segíteni, és mint ilyen ez az egyik legemberibb intézmény. Ez a könyv arról szól, mi minden kell ahhoz, hogy a hospice be tudja tölteni ezt a feladatát, és mi minden kell ahhoz, hogy a halál közelébe jutott ember el tudja viselni az elviselhetetlent. Ebben a kötetben két halandó, egy laikus kérdező és egy szakpszichológus oldott és kötetlen stílusban olyan kérdésekről beszélget, amelyek ott vannak mindannyiunk fejében, csak nem merjük vagy nincs alkalmunk feltenni őket.
Íme néhány mutatóba: Szembesítenünk kell-e a haldoklót a tényszerű helyzetével? Hogyan hasznosulhatnának jobban a kötődésből meríthető energiáink? Be kell-e, be szabad-e vonnunk a gyerekeket ebbe a történetbe? Hogyan dolgozzuk fel a veszteséget?
A 17 éve az óbudai hospice-ban dolgozó Biró Eszter válaszai nem kinyilatkoztatások, hanem elméleti ismeretekből és gyakorlati tapasztalatokból leszűrt következtetések. Vállaltan személyes meggyőződések, melyeket nem kötelező elfogadni, viszont érdemes végiggondolni mindenkinek, aki szeretné megtalálni a maga számára elfogadható válaszokat. És az, aki ezt megteszi, nemcsak arra a kérdésre tud majd nagyobb eséllyel válaszolni, hogyan lehet méltósággal meg-halni, de arra is, hogyan lehet halandóságunk tudatában (még) jobban szeretni az életet.

MEGJELENT A NAGYSIKERŰ A TEÓRIA ÉS A TEORETIKA CÍMŰ KÖNYVEK SZERZŐJÉNEK, TÖRÖK-SZABÓ BALÁZSNAK AZ ÚJ KÖNYVE!
Hogyan változtathatunk az életünkön?
Elérhető-e a boldogság?
Hogyan található meg a motiváció?

GYAKORLATI TANÁCSOK ÉS TESZTEK, HOGY ELKERÜLHESSÜK AZ ÉRZELMI ÉS A FIZIKAI BÁNTALMAZÁST

Életünk során valamennyien találkozunk veszélyes személyiségekkel. Lehetnek családtagok, partnerek, házastársak, közeli és távoli barátok, munkatársak vagy akár ismeretlenek. Ha akár csak felületes ismeretségbe kerülünk ezekkel a veszélyes személyiségekkel, könnyen áldozatokká válhatunk. Ezek az emberek annyira sérültek és érzéketlenek, hogy mi hisszük magunkat felelősnek az általuk okozott szenvedésért, miközben ők maguk hallani sem akarnak mérgező viselkedésük megváltoztatásáról.

Heidegger szerint "amikor a technika a földgolyó legtávolabbi csücskét is meghódította és gazdaságilag kizsákmányolhatóvá tette, amikor az idő (...) csupán gyorsaság, pillanatszerűség és egyidejűség, az idő mint történelem pedig teljesen eltűnt valamennyi nép ittlétéből, amikor a bokszoló a nép nagy fiának számít, amikor a milliós tömeggyűlések győzelmet jelentenek - akkor, igen, még akkor is mint valami kísértet nyúlik túl mindezeken a kísértéseken a kérdés: minek? - hová? - és mi van azután?"

Csepeli György úgy látja, hogy a szingularitás eljöveteléig még nyitva marad a kérdés, hogy az ember által létrehozott hálózatra települt szuperintelligencia erősebb lesz-e teremtőjénél, vagy kialakul az emberi és a digitális együttélése. Könyvének alapkérdése: elképzelhető-e egy olyan jövő, melyben a természetes észt az élet minden területén kiváltja a mesterséges intelligencia (MI)? Ma még úgy tűnik, hogy két olyan akadály van, ami lehetetlenné teszi a MI felülkerekedését a természetes emberi észen. Az egyik, hogy a MI-alkalmazásokból hiányzik az autonóm emberi léttől elválaszthatatlan önreferencialitás, melynek középpontjában a szabad akarat áll. A szabad akarat az, ami az emberi világot a kvantummechanikai világ részecskéinek szabad világával rokonítja, kinyitva a teret a végtelen, határtalan, meghatározatlan Egy felé, melynek misztikus éjébe a preszókratikus filozófusok világítottak be máig fénylő gondolataikkal.

Klestenitz Tibor (1980) történész, politikaelmélet szakos bölcsész. 2011-ben doktorált az ELTE-n. Jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközponttudományos munkatársa, a Médiatudományi Könyvek című kiadványsorozat társszerkesztője.

Az 1960–70-es években csúcspontján volt a sumér-magyar rokonítás téveszméje. Sok előadás hangzott el pro és kontra. Pusztay János professzor akkor határozta el, hogy megírja: miért finnugor nyelv a magyar. Így született meg Az „ugor-török háború" után című könyve, amely 1977-ben jelent meg.

- Miért teszünk olyasmit, amivel magunk sem értünk egyet?
- Milyen belső program irányítja tetteink zömét?
- Hol tanultuk az életünket megkeserítő pszichológiai játszmákat?
- Valóban magunk írtuk-e meg életünk tervét?
- Miért éppen az önismeret menthet meg bennünket a beprogramozott csapdáktól?

A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind meg nyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment.

Az individuálpszichológia kézikönyveként régóta elismert, Emberismeret című mű közérthető bevezetést kínál Adler elképzelésének alapjaiba, mely során eltávolodott kollégája, Freud gondolataitól. Ez magába foglalja a kisebbrendűségi és felsőbbrendűségi komplexust; az emlékeket és álmokat; a szerelmi házasságot és gyermekeket; illetve a szexualitást és szexuális problémákat. Adler szerint az üzleti vagy tudományos téren elkövetett hibák költségesek és keservesek, viszont az életvezetésben vétettek sokszor magát az életet veszélyeztetik.

 

Az eredetileg 1927-ben megjelent könyv célja, hogy az individuálpszichológia

alapjait megismertesse a nagyközönséggel. Eközben bemutatja az elvek mindennapi kapcsolatainkban és személyes életünk szervezésében történő gyakorlati megvalósítását is. A bécsi People’s Institute hallgatóinak tartott, egy évnyi előadás anyagából összegyűlt kötet rávilágít, hogy az egyének téves viselkedése miként hat a közösségi összhangra; megtanítja az embereket a ballépéseik felismerésére; végül pedig megmutatja nekik, hogyan valósíthatják meg a közösségi élethez történő harmonikus alkalmazkodást.

A kötet tizennégy tanulmányt tartalmaz elsősorban a vallási néprajz, vallásantropológia tárgyköréből, amelyek a 2016-ban Pécsett megrendezett Hungarológiai Kongresszus azonos című szimpóziumának előadásaiból készültek. E válogatás fontosságát hangsúlyozza, hogy a Kongresszusok történetében először szerveztek vallási néprajzi szimpóziumot.

A tudománytörténet ma már nem csupán járulékos mellékterméke az egyes szaktudományoknak, noha általában még nem olyan bevett önálló kutatási irányzat, mint egy-egy diszciplína saját speciális szakágainak a művelése. A magyar néprajzban mindig is volt érdeklődés az előzmények iránt, így bőséggel születtek a tudományszak gyökereit, alakulását, eszmetörténeti összefüggéseit vizsgáló tanulmányok, összefoglalások.

Az irodalom- és művelődéstörténeti tanulmánykötet huszonnégy írást ad közre a szerző elmúlt másfél évtizedének kutatásából. Miként a kötet alcíme (Püspökök. professzorok, poéták) jelzi, olyan kiváló egyházi személyekről is olvashatunk a könyvben, mint az Itáliából hazánkba érkezett Szent Gellért püspök, a középkori pécsi egyetem alapításának időszakában tevékenykedő Neszmélyi Miklós püspök s utóda, az „egyetemalapító" Vilmos püspök, a 18. századból a „könyvtáralapító" Klimó (Klimo) György pécsi püspök, továbbá III. János pécsi püspök, ismertebb nevén Janus Pannonius.

Döntőérvünk a frissen kaszált fű illata, meg a hársfáké. A madarak éneke. Nem történhet meg, hogy ezek nélkül kelljen élni. Nem szabad megtörténnie. Azonban ott tartunk, hogy ezt már sokan nem értik, még többen félreértik. Pedig én nem a természet védelméről beszélek, hanem olyasmiről, aminek a hiánya a saját életemet tenné tönkre.

"Egy nemzet hagyományos kultúrája csak akkor maradhat fenn, ha számos eltérő összetevője elismeri az alapvető egységet és a közös ügy iránti hűséget [...]. Amire a mostani amerikai kultúra feltétlenül rászorul, az a szolidaritás: közös frontot kell nyitni a Zűr és Éjszaka hadműveletei ellen." Bár Russell Kirk a fenti gondolatait még a múlt század kilencvenes éveiben vetette papírra, a könyvében megfogalmazott tanulságok a ma embere és a magyar olvasó számára is megfontolandó tanulságokat hordoznak.

A világhírű gyermekpszichológus könyvében olyan játéktevékenységekkel ismerkedhetünk meg, amelyek által büntetés és jutalmazás nélkül oldhatunk meg nevelési, fegyelmezési problémákat, és segítséget nyújthatunk gyermekünk nehéz vagy traumatikus élményeinek feldolgozásában. A játékos megközelítés csökkenti a stresszt, a szorongást, a haragot, erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, és nem lázadásra, hanem együttműködésre ösztönzi a gyerekeket. Közben ráadásul nevetést és örömet csempészhetünk mindennapjainkba.

Paul Edward Gottfried (1941-) magyar származású amerikai konzervatív eszmetörténész.
Az amerikai jobboldal paleo-neo vitájának egyik fontos szereplője volt, ő alkotta meg a paleokonzervatív kifejezést. A felvilágosodás hagyományának és az adminisztratív állam elveinek és gyakorlatainak átvétele miatt bírálta a neokonzervatívokat.

A pedagógusok minősítési és előmeneteli rendszerének megújításával új lehetőségek nyíltak meg a magyar köznevelés fejlesztésében. E fejlesztés, valamint az ezt megalapozó kutatások céljai között, különösen a Mester- és Kutatótanár fokozatok kapcsán, az ágazat adaptivitásának és fejlesztőképességének érdemi erősítése is megjelenik.

A mese az epikai költészet azon műfaja, amely az eposzban is jogosultan szereplő csodálatos elemet nem csak megtűri, de annyira megköveteli, hogy ilyen csodálatos elem nélkül nem is képzelhető, sőt tovább menve, a csodálatost (vagyis természetfelettit, a természet tapasztalati úton megismert rendjén kívülállót) nem is mint ilyent, hanem mint egészen természetest tünteti fel.

Dr. Haász Imre 1926-ban megjelent írása végig vezet a boszorkányhit fejlődésén. A különböző kultúrákban való megjelenésüktől, a közép- és újkori boszorkányperek peranyagain keresztül a boszorkányok működéséig érdekes dokumentumokat nyújtva olvasói számára az anyag megértéséhez. Az anyag nem csak néprajzi, hanem kultúrtörténeti anyagként is kiváló feldolgozása a témának.