A Stanford Egyetem professzora, a "börtönkísérlete" révén világhírt szerzett Philip Zimbardo és munkatársai tudományosan, ugyanakkor nagyon szórakoztatóan ismertetnek meg mindazzal, amit a pszichológiáról tudni kell. A szerzők felhasználják a legfrissebb kutatási eredményeket, és esettanulmányokkal, a kritikus gondolkodást fejlesztő feladatokkal segítik, hogy az elsajátított tudást a mindennapi életben is alkalmazhassuk.

Mi a kiemelkedő teljesítmény titka? Miért vallanak egyesek sorozatosan kudarcot, mások pedig miért sikeresek? Angela Duckworth amerikai pszichológus megmutatja, hogy a titok nyitja az úgynevezett Grit-hatás. Ez a sikert garantáló erő akkor lép működésbe, ha az elszántság, a kitartás és a szenvedély hosszú távú célokkal párosul.

Bakos Gergely OSB korábbi tanulmányait gyűjti össze e kötet, melyek eredeti alakjukban 2000 és 2017 között jelentek meg különböző folyóiratokban, kötetekben. Az itt olvasható írások elsősorban a szerző szorosabb értelemben vett szakterületére, a középkori filozófiára összpontosítanak – egyúttal azonban kitekintést adnak a nyugati bölcselet történetének egészére: mind az ókori, mind az újkori, valamint a kortárs gondolkodásra.

A Stanford Egyetem professzora, a „börtönkísérlete” révén világhírt szerzett Philip Zimbardo és munkatársai tudományosan, ugyanakkor nagyon szórakoztatóan ismertetnek meg mindazzal, amit a pszichológiáról tudni kell. A szerzők felhasználják a legfrissebb kutatási eredményeket, és esettanulmányokkal, a kritikus gondolkodást fejlesztő feladatokkal segítik, hogy az elsajátított tudást a mindennapi életben is alkalmazhassuk.

Dr. Temesváry Zsolt, a Szociálpolitikai Szemle szerkesztőségi tagja, egyetemi adjunktus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének főállású oktatója és az MCI Management Center Innsbruck Szociális Munka Tanszékének állandó vendégoktatója. Korábban a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézetben tevékenykedett kutató-elemzőként és évekig dolgozott a szociális segítés gyakorlatában kórházi szociális munkásként.

Batthyány Boldizsár (1542–1590) a korabeli Magyarország egyik legnagyobb hatalmú főúri családjába született, ám sok arisztokrata kortársához hasonlóan ő is nyűgnek érezte az udvarban való forgolódást, és igyekezett kibújni a rangjával járó kötelezettségek alól. Bár szívügye volt, hogy a Habsburg-uralkodó helyett egy nemzeti királyt juttassanak a trónra, a nagypolitikában nem érezte otthon magát.

Több mint negyedszázada próbálok rájönni arra, mi is az a Társadalomtörténet, és mire egy-egy elgondolást többé-kevésbé megismerek, az addigra ’másutt megunt ócskasággá’ válik. Jobbnak láttam ezért, ha ezúttal az egykori főszereplőknek adom át a szót: mondják el maguk a saját (társadalom) történetüket. Az etnográfusok által az elmúlt évtizedekben készített, lejegyzett, ám többnyire kéziratban maradt interjúkból válogattam, elrendezésük a néprajzi gyűjtések tematikáját követte (család és reprodukció; munkavégzés; termelés, jövedelem, piac; rétegződés; mobilitás; életmód).

David Engels szerint korunk olyan hatalmas és halaszthatatlan kérdései láttán, mint a népesség csökkenése és elöregedése, a csökkenő ipari termelés, a munkanélküliség, a bevándorlás, a demokrácia hanyatlása, a politikából való kiábrándultság, az állami eladósodás, a növekvő bűnözés és a szociális juttatások robbanásszerű megnövekedése, alig kételkedhetünk abban, hogy a következő évek politikai döntései meghatározók lesznek az európai földrész hosszútávú túlélése szempontjából.

Hogyan ismerjük fel a krízisre utaló előjeleket?

Mitől lesz hiteles egy vezető megszólalása a médiában?

Miként hasznosítsuk a válsághelyzet tapasztalatait?

A súlyos balesetek és természeti katasztrófák, termékvisszahívások és emberi mulasztások nem tesznek jót egy vállalat vagy intézmény hírnevének. A közösségi médiában pedig immár bárki világgá kürtölheti rólunk lesújtó véleményét, és egy pillanat alatt válsághelyzetben találhatjuk magunkat.

Percenként nézegetjük az e-mailjeinket? A lájkok, tweetek és Instagram-posztok bűvöletében élünk? A telefonunkkal kelünk és fekszünk? Órákat, akár napokat töltünk egy számítógépes játék előtt?

Ha a fenti kérdések közül akár csak egyre is igen a válasz, jó eséllyel mi is „viselkedési függők” vagyunk – vagy jó úton haladunk abba az irányba. A kényelmesnek és hasznosnak tűnő technológiai megoldások rendkívüli varázsa nem véletlen: mérnökök és kutatók hadai dolgoznak azon, hogy az emberi természet sajátosságait kihasználva a lehető legaddiktívabb felhasználói élményt tervezzék meg, legyen szó számítógépes vagy telefonos játékról, közösségi oldalról vagy okoseszközről.

Aggódó pedagógusok? Kétségbeesett szülők? Nehezen kezelhető gyerekek? Mi is ez a manapság oly gyakran emlegetett ADHD, amitől annyi család szorong? Thomas Armstrongnak, a téma elismert szakértőjének könyve segít válaszokat találni a nyugtalanító kérdésekre.

Kétségtelen tény, hogy az ADHD-val, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarra kezelt gyerekek száma ugrásszerűen megnőtt az utóbbi évtizedekben. Valóban járványszerűen terjedő mentális betegséggel van dolgunk, vagy sokszor egyszerűen csak rásütik az ADHD bélyegét az örökmozgó, rosszcsont gyerekekre?

Ősbizalom – a boldog kapcsolatok kulcsa

Mindannyian vágyunk rá, hogy elfogadjanak és szeressenek. Ideális esetben gyermekkorunk folyamán fejlesztjük ki azt az ön- és ősbizalmat, amely felnőtt életünkben végigkísér. Ám a szüleinktől és más személyektől megtapasztalt sérelmek mélyen belénk vésődhetnek, és tudat alatt meghatározhatják önértékelésünket és kapcsolatainkat.

A könyv a betegség, a fájdalom és a fogyatékosság tapasztalatát a pszichológia és a fenomenológia módszereivel vizsgálja. Az utóbbi évtizedekben a fenomenológiai, interpretatív irányzatok egyre inkább teret hódítanak az egészségpszichológiai kutatásokban. A könyv középpontjában, Arthur W. Frank kifejezésével, a „mélyen” beteg ember tapasztalata áll, akinek a betegsége krónikus vagy kritikus, befolyásolja döntéseit, átírja élettörténetét, kihat az identitására.

Vajon a jövő technológiája teljesebbé teszi az életünket?

Képesek leszünk kordában tartani a mesterséges intelligenciának köszönhető hatalmat?

A jövőben békésen élnek majd az emberek a robotokkal, kiborgokkal és hibridekkel?

Uralma alá vonhatja-e a mesterséges intelligencia a kozmoszt?

„Korszakváltás készülődik, a messzeségben már egy mindent átformáló cunami dübörög, miközben vezetőink és mi is hátat fordítunk neki. Pont a másik irányba nézünk. A politikai hatalommal rendelkezők és támogatóik többsége görcsösen ragaszkodik a múlthoz – szinte hallani a körmük karistolását, ahogy a végsőkig próbálnak kapaszkodni, még az elkerülhetetlenül bekövetkező változások sodrásában is.”

A szerző célja, hogy nélkülözhetetlen ismereteket adjon át a témakör iránt érdeklődőknek, de inkább szemléletet formáljon, szembeszállva a tudománytalan, haladásellenes, technikaellenes nézetekkel, az úgynevezett "zöld dilettantizmussal". Ez mindig jól tetten érhető, azonosítható a sosem volt, idealizált múltba révedéssel; a közgazdasági értelemben rossz hatékonyságú, versenyképtelen, technikai szempontból elavult technológiákhoz, gazdálkodási formákhoz való visszatéréssel.

A könyv egy magyarországi falu cigány közösségének mindennapjain keresztül mutatja be a cigány–magyar megkülönböztetés működését. Hogyan fonódik össze etnikai hovatartozás és osztályhelyzet? Milyen hatással van ez a helyiek identitására, rokonsági viszonyaikra és nemi szerepeikre? Milyen stratégiákat választanak hétköznapjaikban a könyv szereplői?

Veszteségeink, negatív tapasztalataink arra tanítanak: hiába reménykedünk egy szebb jövőben. Miben is bízzon az a fiatal, akinek elképzelése sincs egy egészséges párkapcsolatról, mert soha nem látott őszinte kötődést férfi és nő között? Hogyan menjen előre az a pár, akinek az orvosok azt mondták, nem lehet gyerekük? Képes-e a gyászoló elégedetten élni hiányával együtt és annak ellenére? Mibe kapaszkodjon, aki nap mint nap egyfajta "római arénában" érzi magát munkahelye, kapcsolatai vagy házassága miatt?

Mit jelent pontosan a valódi és a hamis bűntudat? Netán azt, hogy bűnösnek érezhetjük magunkat anélkül, hogy valóban azok lennénk? Esetleg, hogy bűnösek vagyunk, anélkül hogy éreznénk vagy tudnánk róla? De akkor milyen viszony áll fenn a bűn valósága és a bűntudat érzése között? Milyen ismérvek szerint mondhatjuk, hogy az, aki bűntudatot érez, valóban bűnös, vagy épp ellenkezőleg? Hogyan szabadulhatunk meg a másoktól való félelemtől, mely terméketlenné tesz és meggátol bennünket abban, hogy megteremjük azokat a gyümölcsöket, amelyekre elhívást kaptunk?

Ez a kötet a Progress Alapítvány gondozásában jelenik meg, és szorosan illeszkedik a baloldali progresszív értékek és a közpolitikai kutatások támogatása iránt elkötelezett Alapítvány eddigi könyveibe és projektjeibe (50 könyv, amit minden baloldalinak ismernie kell; A civilek hatalma. A politikai tér visszafoglalása; Progress Könyvek). Ebben a kötetben a társadalmi mozgalmakkal foglalkozunk, hiszen a 21. század eddigi jelentős társadalmi-mozgalmi jelenségei mind-mind arra mutattak rá, hogy elemi igény mutatkozik az állampolgárok részérő és a közösségi értelemben felfogott politika egyre fontosabbá válik.

Françoise Dolto, a gyermeklélektan egyik legnagyobb hatású és formátumú személyisége. A France Inter rádiócsatornán vezetett műsora inspirálta az Amikor a gyermek megjelenik könyvsorozatot, melynek ez a záró kötete. Ebben folytatja a párbeszédet az oktatási-nevelési problémák miatt aggódó szülőkkel, és ragaszkodik ahhoz a szükséghez, hogy a gyermeket kívánják, tiszteletben tartsák, és születésük óta a nyelvi lénynek ismerjék el.

Donald Trump, Silvio Berlusconi, Marine Le Pen, Orbán Viktor – a populisták világszerte egyre sikeresebbek. De mi valójában a populizmus? Mi a különbség a baloldali és a jobboldali populizmus között? Vajon a populizmus közelebb hozza a kormányzást a néphez, vagy inkább veszélyt jelent a demokráciára? Egyáltalán, kikből áll „a nép”, és kik beszélhetnek a nevében?

A magyar szociológia utóbbi ötven évének egyik meghatározó és nemzetközileg legismertebb alakja Szelényi Iván. Ahhoz a szociológusnemzedékhez tartozik, amelyet a társadalmi tények feltárásán és a belőlük levont összefüggések keresésén túl az elméletalkotás igénye vezet. Nem ragad le a szigorú empirikus megközelítésnél, hanem arra törekszik, hogy állításait legalább középszintű elméleti keretben fogalmazza meg.

Kevés olyan téma volt 2017-ben, amely annyira foglalkoztatta és felkavarta volna a közvéleményt, mint az évtizedek óta eltitkolt zaklatási ügyek napfényre kerülése. Az eddig néma áldozatok szerte a világon, így Magyarországon is a nyilvánosság elé álltak személyes történetükkel, és megszólalásra kényszerítették az elkövetőket és a cinkosokat is.

Gervai András az 1947 és 2000 közötti időszakot helyezi nagyító alá: különböző folyamatokat, alkotói pályákat, filmeket vizsgál dramaturgiai, társadalomtörténeti, szociológiai és szociálpszichológiai szempontból. Tanulmányaiban a filmesek és a hatalom közötti konfliktusokat, a filmkészítés társadalmi, politikai meghatározottságait elemzi, és azt, hogy az ideológia hogyan tükröződött a filmek tartalmában, üzenetében.