Turbuly Lilla könyvek

Nincsenek sokan a vetítésen, csak heten. Ismerősök és ismeretlenek. Ott lehetnél te is nyolcadikként, a pláza mozifoteljébe süppedve, sós popcornra üdítőt szürcsölve. Ne bánd, hogy nem jöttél, mert mire véget ér a film, a pláza megremeg… Szétesik a kép, és eltorzul a valóság. Mi történik? Kinek mi a célja velük? Egy biztos, ki kell jutniuk valahogy. Bárhogy, csak élve. Ők, heten egymásra utaltan, de akár egymáson áttaposva küzdenek, és ami itt történik, örök titkuk marad.

Korántsem egyszerű dolog Homonnai Julcsi legjobb barátnőjének lenni, főleg ha az ember lánya alapból annak a bizonyos...

És akkor én mondtam az anyukámnak, hogy menjünk haza, de azonnal, mert nem akarok rózsaszín locsolókanna lenni, sőt, egyáltalán semmilyen locsolókanna se akarok lenni, utálom a kiskertet a nagymamánál is, mert állítólag mindig oda lépek, ahová nem kellene. Lehet, hogy egy kicsit hangosan mondtam mindezt, bár szerintem egyáltalán nem kiabáltam, mindenesetre odajött a szép hosszú hajú óvó néni, akit Ildi néninek hívnak, és megkérdezte, hogy milyen jelet szeretnék, mert lehet, hogy át tudjuk varázsolni a locsolókannát.

Egy késő őszi napon Pepe, a nagycsoportos óvodás hazafelé tart anyukájával, amikor észreveszi, hogy az egyik zörgősre száradt platánlevél alól kipiroslik valami.

"Ezek a mesék a gyűlölködés ellen, a szeretetről szólnak, annak a felismerésnek a fontosságáról, hogy miben vagyunk mások, és miben hasonlítunk egymásra. Arról, hogy a világ csodálatos..." 
(Halász Judit)