Pásztor Árpád
(Ungvár, 1877 – Budapest, 1940)
A világot látott, század eleji újságíró-riporter, Pásztor Árpád a budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát. A Magyarország, a Budapesti Napló és az Est munkatársaként tudósított a világ különböző tájairól. Úti élményeit könyv alakban is feldolgozta, közülük számos ma is megtalálható a könyvtárak polcain: Budapesttől a Föld körül Budapestig, Találkozásom Poe A. Edgarral, Amerika Kanadától Panamáig, Walt Whitman. Írói tevékenysége igen széles műfaji skálát ölel fel: sikeres regényei, verseskötetei mellett számos operettlibrettót, kabarédalt és jelenetet jegyez, színműveit színpadokon játszották, világirodalmi kortársainak hazai tolmácsolója volt. Edgar Allan Poe fantasztikus történeteinek is ő az első magyar fordítója. Vajda Jánosról életregényt ír Gina és Rozamunda címmel, gyermekkönyveiként tartjuk számon a Princeszt és a Szultán Jancsit. Molnár Ferenc barátja volt, A Pál utcai fiúk ihletője. A Muzi a két író gyermekkorának színhelyét, a XIX. század végi modernizálódó Pest világát idézi meg.
***
Piki és a Muzi
Kíváncsiak vagyunk. Pedig tudjuk, hogy a regények csak „lehetséges világok”. De azt is, hogy „átüt” rajtuk a valóság, s hogy az írói képzelet végül is mindent ebből teremt. Száz év múlva is faggatjuk A Pál utcai fiúkat, hogy ki lehetett Nemecsek, Boka, Csele, Áts Feri, a nagy Pásztor. Holott sejtjük, hogy Molnár Ferenc (akkor még Neumann Feri) szinte mindenkiben ott van. Nagylelkű lehetett, mint Boka, gigerli, mint Csele, magabiztos, mint Áts, erőszakos, mint a Pásztorok. A többi név is valóságos, osztálytársai, barátai viselték egykor. (A Petőfi Irodalmi Múzeum centenáriumi kiállításának rendezése során sok minden kiderült a Pál utcaiakról.) Pásztorból három is volt. Az egyiket Pásztor Bercinek hívták, akkoriban még Pollák, a másik neve Ernő, a harmadiké Árpád, aki még Pikler. Ő írta 1930-ban a Muzit, és ő Piki, a regény főhőse is.
Eljátszottunk már azzal a gondolattal, hogy ez a Piki az idősebbik Pásztor. Molnár keze is benne van a dologban. „…a regény fantáziám szüleménye, a figurái azonban éltek – írta. – A diáktársaim voltak ezek, akik közül kettővel még máig is a legjobb barátságban élek. Ezek Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád írótársam.” Nem voltak osztálytársak, Piki csak szeretett volna a Lónyayba járni. (A Markó utcai főreálban érettségizett, ahol néhány évvel később Karinthy.) De együtt sportoltak a Szentkirályi utcai tornacsarnokban, métáztak, golyóztak a Múzeumkertben (azaz a Muziban), rabló-pandúroztak a Fatéren. Piki csak abban hasonlít a nagy Pásztorra, hogy erős, kitűnő futó, verekedni is tud. Egyetlen pillanata azonban van A Pál utcai fiúknak, amikor a bocsánatkérő idősebb Pásztor fivérnek Piki-arca van. Nemecsek anyja forró csokoládéval kínálja: „…fölemelte szép barna fejét, és büszkén mondta: – Nekünk ezért nem jár csokoládé.”
Nem volt akárki se a gyerek Piki, se a felnőtt Pásztor. Az első világjáró, száguldó riporterek közé tartozott. Mai szavunkkal élve sztárriporter, aki 1914 júniusában Szerbiából tudósított arról, hogy megölték a trónörököst, kitör a háború. A Titanic pusztulásáról úgy írt, hogy elfelejtjük, ez csak „képzelt riport”. Írt verset, drámát, regényt, tanulmányt, és fordított fantasztikus novellákat. A Muzi nem az egyetlen gyerekkönyve, az a Princesz és a Szultán Jancsi is. 1877-ben született és 1940-ig élt. Érdekes volt az élete, és sok minden belefért.
Pásztor Árpád a gyerekkorát álmodta vissza a Muziban. Piki a történet kezdetén még elemista az Ősz utcában, a 4/b-be jár. Mire ősz lesz, gimnazista, és megkéri Bartos Elza kezét. Csak néhány évvel korábban játszódik a történet, mint A Pál utcai fiúk, de negyed századdal később íródott, gyerekszerelem nélkül már meg sem állna a lábán. Persze van bandázás, háborúskodás is a regényben a kistériek és a muzisok között. De valahogy elsikkad a győzelem meg a vereség; és a tét sem a haza. Hol van már a Pál utcaiak hamvas lelkesedése? Ezt a regényt kiábrándultabb korban írták. Nem is bandaregény a Muzi. Ez a történet Pikié. Abszolút főhős. Okos, művelt (nemcsak a Múzeumkertben van otthon, a Múzeumban is), leleményes, kalandvággyal teli (a római hősök és az irokézek egyszerre példaképei), az erkölcsi érzéke pedig olyan hibátlanul működik, hogy már Nyilas Misiből is van benne valami.
Pásztor Árpád könyve regényes korrajz az 1887–88-as esztendők Budapestjéről. Térképre rajzolható a történet. Pikiék valóban az Ősz utca 22.-ben laktak (ma Szentkirályi). A Múzeumkert vaskerítése még sehol sincs, az utcán lóvasút jár, az udvarokon verkli szól, a Bazilika éppen épül, a Kálvin téren a nagypiac, a Ligeten túl meg csak rétek. (Az utcanevek változtak időközben, de a könyv végén található névmutató segít eligazodni.) Pásztor Árpád a Muziban a magyar gyermekkultúra történetéből is megírt egy regényes fejezetet. (Szó esik a viseletről, az olvasmányokról, a nádpálcáról. Arról, hogy az elemista de. 8–10-ig és du. 2–4-ig járt iskolába.) 1930-ban nem a grundokon, hanem a mozik környékén ődöngenek a kamaszok. Mindez már akkoriban is régmúlt.
Komáromi Gabriella