A 20.század egyik legismertebb és elismertebb magyar írója Márai Grosschmid Sándor Károly Henrik néven látta meg a napvilágot 1900. április 11.-én Kassán. Márai Sándor már az 1930-as években is jelentős sikereket ért el íróként, költőként és újságíróként egyaránt. Sokan a magyar polgárság irodalmi képviselőjét látták benne, amelyet megerősített bolsevizmus ellenessége és emigráns státusza. Rendszeresen írt a Nyugatba, a Pesti Hírlapba, és a Kisfaludy társaság tagja volt.
Márai Sándor könyvek
Legismertebb regénye, A gyertyák csonkig égnek, amelyet 1942-ben írt a szerző. A német megszállást követően az író menekülni kényszerült. A költözés kényszere és a háború pusztításai a líra felé irányították Márai Sándort, aki ebben a zavaros időszakban is célt és vigaszt talált az írásban. Úgy vallotta; az íróknak kulturális küldetésük van a Földön, amelyet háború idején is kötelezettségük végrehajtani.
Márai Sándor 1948-ban emigrált, aminek következtében nevét megpróbálták kitörölni a magyar irodalomból. Először Olaszországba, majd az USA-ba költözött. Írásaiban rendszerint előkerül a honvágy kérdése, amelyről többek között Halotti beszéd című versében is ír.
A műveit 1990-ben adták ki újra. Bár előtte már a lehetőség adott volt Márai könyveinek megjelentetésére, azonban az író addig nem volt hajlandó kiadni könyveit, ameddig Magyarországon megszálló csapatok tartózkodtak. Márai Sándor a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja volt, könyveiben pedig időtlen bölcsességeket fogalmazott meg.
