dr. Ranschburg Jenő könyvek

"Rímekbe szedett gyermeklélektan" - mondta kötetéről a szerző.

A neves gyermekpszichológus verseiben egy óvodáskorú kisfiú beszél álmairól, titkos gondolatairól és a családi ügyekről. Neve nincs, hiszen az ember álmában sem látja önmagát, miközben világosan felismeri a környezetet maga körül.

"Egész életemben két dolog érdekelt igazán: a világ megértésének, átélésének sajátos gyermeki formái és az irodalom. Ha meggondoljuk, ez a kettő nincs is olyan távol egymástól, mint első pillanatra hisszük..." A neves gyermekpszichológus versei könnyen utat találnak csemetéink...

Az 1991-ben írt tanulmány a szeretet keletkezésével, pszichológiai jelentésével és jelentőségével foglalkozik, a korai szülő-gyermek kapcsolatot elemezve.

Vajon mi minden rejlik bennünk, amiről nem is tudunk? Miként találhatunk rá belső erőforrásainkra életünk nehéz helyzeteiben? Hogyan hozhatunk ki magunkból többet, léphetjük át korlátainkat, és juthatunk el a legjobb lehetőségeinkig?

Az ismert gyermekpszichológus könyve szülőknek és leendő szülőknek szól, akik átérzik a felelősséget, amit a szülői szerepkör jelent és arra törekednek, hogy gyermeküket értelmesen, előítéletek nélkül neveljék.

"Hároméves kisfiam csak szaladgál a lakásban fel és alá, a szőnyegen fetreng, ha dühös, próbál megütni, állandó figyelmet szeretne."

A pszichikus funkciók, a lelki élet rendellenességeivel nem csupán az orvosok és a pszichológusok, de a pedagógusok és a szülők is számos alkalommal találkoznak. Hogy felismerhessük és kellő megértést tanúsíthassunk, és a segítséghez vezető utat is fölleljük, nagy vonalakban ismernünk kell a kórlélektan alapvető fogalmait, összefüggéseit. Ranschburg Jenő arra vállalkozott, hogy átfogó igénnyel bevezesse olvasóit e terület problematikájába, illetve tájékoztasson a nemzetközi szakirodalomban található legfrissebb felismerésekről.

A könyv a gyermekek emberi kapcsolataival foglalkozik. Mindenekelőtt a gyermek és az anya viszonyát mutatja be, de sorra kerülő a nevelő és az apa is.

"Létezhet, hogy egy négy és fél hónapos baba fél az elalvástól?" "...apját, a nagyszülőket, engem és szép lassan mindenkit elkezdett ütni, marni, karmolni..."

A szerzőnek ez a korai tanulmánykötete a szülőknek igyekszik segítséget nyújtani a gyermekek neveléséhez. Az újszülöttnek nincs erkölcse, nem tud beszélni, nincs képe az őt körülvevő világról.

A korábbi sikeres Honlap könyvek után (Mi rontottuk el - Kis gyerek, kis gond - A serdülés gyötrelmei) ezúttal az iskoláskorú gyerekek szüleinek kérdéseire válaszol a szerző. Az iskoláskor rengeteg változással járó fejlődési periódus a gyermekek életében.

A szülő-gyermek kapcsolat kialakulása már jóval a gyermek megszületése előtt történik: olyan kettős szerep, melynek mindkét oldalát megéli az ember, csakhogy több évtizedes időeltolódással.

A szülőknek sokszor az az érzésük, hogy kamaszgyerekük nem is az, akinek ők nevelték, nem az, akit eddig megismertek.

A tematikus válogatás - a honlapra érkezett leveleket csoportosítja a gyerekek beilleszkedése, kapcsolatrendszere témájában: testvérekkel, szülőkkel és nevelőkkel, - az óvodai-iskolai beilleszkedésről, részben a megválaszolt, de kötetbe nem került levelezésből.

Szülő és gyermek találkozása - sorsdöntő találkozás, melynek lenyomatai egy életre ott maradnak a személyiségünkön.
Vajon min múlik, hogy ez a kapcsolat szerencsésen alakul-e, vagy éppen szerencsétlenül? Hogy kiapadhatatlan erőforrást jelent-e számunkra, vagy ellenkezőleg, inkább mély fájdalmat és szinte lerakhatatlan terheket? Mi lehet az oka annak, hogy ebben a legalapvetőbb kapcsolatban gyakran hiába szeretnénk jól szeretni egymást, valahogy mégsem találjuk az utat a másikhoz?

Ki vagyok én valójában? Milyen tényezők alakítják viselkedésemet és sorsomat? Miért keveredem újra meg újra hasonló helyzetekbe? Hogyan ismerhetném és érthetném meg jobban önmagam? Meddig terjed a szabadságom, mi áll rajtam, s mi az, amire már nincs befolyásom? Miként változtathatok magamon és a körülményeimen? Ki ne tenné fel ezeket a kérdéseket élete során számtalan alkalommal? Néha úgy érezzük, halljuk belülről a választ, máskor elbizonytalanodunk ebben, olykor pedig nincs más, csak süket csönd a szívben.