Aragóniai Katalin, VIII. Henrik legendás első felesége.
Spanyol hercegnő. Szerénynek, engedelmesnek és vallásosnak nevelték. Angol királynénak szánták.
Hat hét távolságra a hazájától a szeszélyes tengeren,és minden más: a nyelv, az étel, az időjárás. Katalin számára egyikben sincs öröm. Tizenhat évesen egyedül találja magát, csupa idegen között.

Az elsőkönyves írónő csodálatos regényében egy páratlanul szerethető özvegyember a magányból kitörve és önmagát legyőzve a szerelem és az önmegismerés kalandjába vág bele, és ezzel gyökeresen megváltoztatja az életét.
A hatvanéves Arthur Pepper napjai egyhangúan telnek. Hajszálpontosan reggel fél nyolckor kel, ahogy addig is, míg Miriam, a felesége élt. Ugyanazt a szürke nadrágot és mustárszínű kötött mellényt veszi fel, meglocsolja Fredericát, a páfrányát, és kimegy a kertbe.

Azt hittük a világvégénél nincs rosszabb.

A robbanás pillanatában mind lehunytuk a szemünk, és senki sem gondolta hogy másfél perc múlva néhányan még élni fogunk. Így, vagy úgy...

Ez a történet rólunk, és nem nekünk szól.

A nyár emlékei az első szeptemberi szellővel tovaszállnak, és helyükben nem marad más, csak az üresség.

Radványi Endre az 1848–49-es szabadságharcot még gyermekfejjel éli meg, és a rá következő, sivár években apa nélkül, az „elveszett nemzedék” tagjaként tengődik a világban. Mikor végre megállapodna Balaton-felvidéki birtokán, és a szerelmet is megtalálná, egy váratlan tragédia hatására újra elveszít mindent, és a hazáját is kénytelen elhagyni.

„A háborúkban mégis az a legrosszabb, hogy utána regényt írnak belőlük” – mondja Joan Sales könyvének felejthetetlen hőse, Juli Soleràs. A spanyol polgárháború katalán nagyregénye azonban sokrétűen cáfolja szereplője szavait: egyszerre repít a bombák sűrűjébe, a hátország poklába, a halott frontszakaszok orwelli unalmába és három fiatal levélíró fejébe, akiknek ígéretes jövőjét repeszgránátként tépi szét a háború.

Egy csupa halálközeli élményből összeállított, rendkívüli memoár Nagy-Britannia egyik bestsellerszerzőjétől.

Maggie O’Farrell meghökkentő memoárja, a Vagyok, vagyok, vagyok az írónő életét szakaszokra tagoló és meghatározó halálközeli élményeket veszi sorra. Gyerekkori betegségét, amely egy egész évre ágyhoz kötötte, és amelyből senki sem hitte, hogy felépülhet. Kamaszkori menekülésvágyát, amely kis híján tragédiában végződött.

Sepp Weinbach, azaz becsületes nevén Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiú a harmincas években tanulni megy Németországba, és a boldogulás reménye, illetve egy szerelem ott is marasztalja. A fiatalember, aki hisz a náci propaganda hangzatos ígéreteinek, belép a Wehrmachtba. Francia tolmácsként ott van a Párizsba bevonuló német tisztek között is. A francia fővárosban beleszeret szállásadója lányába, a dacos és büszke Cécile-be, ám szerelmük nem teljesedhet be, mert Seppet átvezényelik a keleti frontra, ahol aztán megjárja a sztálingrádi csata poklát.

Willow Thorpe tudja, milyen az, ha állandóak a súrlódások két ember között. Ráadásul azok ketten épp a szülei: Rosie és Rex. Ő maga is összezavarodott, mióta a szülei elváltak, és próbál lavírozni a két külön világ között. Pedig nem volt mindig ilyen az életük… Amikor Rosie és Rex először találkoztak, mintha a tűz és a víz csapott volna össze. Rosie ünnepi pillanatok sorozatának látta az életét, melynek során feltárulnak előtte a szerelem csodás, rejtett titkai.

Ungvári Tamás József Attila- és Széchenyi-díjas író és irodalomtudós, Budapest díszpolgára és az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem díszdoktora. Budapesten született 1930-ban, a Zsidó Gimnáziumban érettségizett, diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakán szerzett. A Csillag című lapnál már fiatalon rovatvezető lett, majd a Magyar Nemzetnél dolgozott. Később volt a Budapester Rundschau szerkesztője, a Petőfi Színház dramaturgja, a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársa, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, illetve egyetemi tanára.

A sorozat új kötete a múlt századi magyar rövidpróza legjobbjait sorakoztatja fel, a klasszikusoktól a kortársakig – több mint negyven szerző remekművét.

Érzésekkel nem lehet vitatkozni. Még gondolatokkal is nehéz. Többnyire fölösleges is. Hacsak a kényszer rá nem viszi az embert. Most éppenséggel ezt látom. Nukleáris fenyegetettség, földrésznyi területek éhínsége, világjárványok, önmagát hatványozó túlnépesedés, terrorizmus, migrációs robbanás, demenciával tetézett túlöregedés, létteret habzsoló energiaválság, sztratoszféráig ható környezetrombolás, intézményesített népbutítás, és még ki győzné felsorolni, hányféle szívbénító, gerincroppantó rémség tornyosul fölénk a civilizáció magaslatain.

"Az itt egybegyűjtött történetek ismerősök elbeszéléseiből, kávéházbeli pletykákból és szomorú vagy éppen mulatságos városi legendákból származnak. Mint ilyenek, akár igazak is lehetnének. Ami azt illeti, jelentősen átalakítottam őket és ahhoz igazítottam, amit én igazságnak gondolok. Igazság és valóság: nehéz páros, de egy kis odafigyeléssel ki lehet belőle szerelni a gyutacsot, úgyhogy ez a gyűjtemény teljes egészében a fantázia művének tekinthető."

Mit tehet egy ötvenes nő, amikor el kell hagynia az otthonát, mert a férje harmincévnyi házasság után lecseréli egy dögös, fiatal nőre?

Jo Edwards jobb híján és baráti segítséggel – bár utálja a vizet – egy lakóhajón talál átmeneti menedékre, és itt kénytelen átgondolni, mihez is kezdjen az életével. Hamarosan lakótársa is akad: lányának barátnője, a szolid Dora Hamilton ugyanis az esküvője napján váratlanul faképnél hagyja vőlegényét, felmond a munkahelyén, és elköltözik otthonról.

 

„Lassan észrevettem például minden megfontoltság és meggondolás nélkül, hogy muzsikusokkal érintkezem. Itt talán a legtündökletesebb találkozásom Kocsis Zolival volt. Nála lenyűgöz, hogy ilyen mezítelenül a tehetség jelenlétét még nem láttam emberben. A szeretetnek és az aggódásnak olyan fokát váltja ki bennem, ami én nagyon kevés ember iránt éreztem.” (Pilinszky János) „Kerek tíz esztendő telt el azóta, hogy először nyomtam le a Zeneakadémia legendás 8-as tantermének szecessziós rézkilincsét, hogy Kocsis Zoltán óráit aztán folyamatosan látogassam, ellesvén a titkot, a zenét, a zenei gondolat végtelen birodalmát. Nem sikerült. A titkot csak ő tudja, meg azok a kiválasztottak, akik otthonosan mozognak e birodalomban.” (Koppány Zsolt, 1991)

A lány gyönyörű volt, kicsi és törékeny. Azt írta a hirdetésben, hogy tanítónő Bangkokban, és valami rejtélyes okból kifejezetten magyar férjet keresett… Éppen ez volt, ami az első pillanatban felkeltette a férfi érdeklődését. Még aznap írt neki.Korábban is eszébe jutott már, hogy ki kéne próbálnia az életet valahol máshol, egy idegen országban. A környezetéből sokan elmentek, Bécsbe, Londonba, de őt nem vonzotta Európa.

„Ezt a könyvet feltett kezekkel kell olvasni: veszélyessége rejtett bölcsességéből és a komolyság hiányának halálos szépségéből fakad.” (Gabriel García Márquez)

„Ha óvatlanul közelítjük meg őket, ezek a látszólag ártalmatlan kis történetek megharapnak.” (Isaac Asimov)

Az idei év egyik irodalmi szenzációjának ígérkezik Tolnai Ottó új könyve, a Szeméremékszerekprózafolyamának első kötete, A két steril pohár című regény. A szerteágazó történet a határon túli fürdővárosban, Palicson játszódik, szereplői a városka különféle lakói, állomásfőnök, temetőcsősz, gyógyszerész és kéményseprő, továbbá kocsmai filozófusok, fürdővárosi lumpenek, a Tolnai-kisprózákból ismert infaustusok.

A jó családból származó Cornelius Suttree – vagy ahogy ivócimborái hívják, Bud – lemondott a kiváltságosok életéről, hogy horgászként tölthesse napjait egy rozoga lakóhajón a Tennessee folyó partján, Knoxville közelében. A társadalom peremén különcök és lecsúszott csodabogarak – bűnözők, alkoholisták, hajléktalanok, kurvák és szerencsevadászok – között él, ám távolságtartása, humora és büszkesége képes kiemelni Sutreet ebből a testi-lelki mélynyomorból.

Az út, amit üszkös romok és rothadó tetemek szegélyeznek. Az út, amin éhes útonállók hordái és tébolyult koldusok portyáznak. A semmibe tart. Az út, amin egy apa és a fia halad...

A fekete égből por és hamu hullik a hideg földre, a fény, az élet és az értelem kiveszett a világból. A fiú sosemvolt gyermekkorának játékait rejtegeti a rongyos pokróca alatt. Az apa egy pisztolyt, két golyóval, hogy bármikor véget vethessen a szenvedésüknek.

Az elvált, nyugdíjas Nathan Glass már nem vágyik másra, csak magányra és névtelenségre, ezért visszavonul gyerekkora helyszínére, Brooklynba.

Csakhogy találkozik rég nem látott unokaöccsével, Tommal, aki valaha akadémiai ambíciókat dédelgetett, ám most taxisofőr, majd annak barátjával, a kétes múltú antikvárius Harryvel, és hamarosan azt veszi észre, hogy egy összeesküvés részese, amelynek tárgya egy hamisított kézirat, célja pedig a bosszú.

A New York trilógia az ezredforduló egyik legelismertebb amerikai írójának világszerte legsikeresebb regénye. Ha akarom, három önálló, mégis összefüggő klasszikus detektívtörténet, ha akarom, a modern egzisztencialista regény csúcsteljesítménye, Kafka és Borges követője.

Mert miközben a detektív a nyomokat követi, valójában azt deríti fel, mit jelent emberi lénynek lenni.