kultúrtörténet

Gondolta volna, hogy a 18. században a hölgyek legyezőjükkel küldtek titkos üzenetet hódolóiknak? Vagy hogy az első melltartók az 1800-as évek elején végső soron a francia forradalomnak köszönhetően jelentek meg? Hogy kétszáz évvel ezelőtt a fogkefék vaddisznósörtéből készültek, és hogy a bugyi mint ruhadarab majd ezer évig nem is létezett?

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy hazánk sorsát évszázadokon át kizárólag szerencsétlen fordulatok alakították. Gyakran hivatkozunk kedvezőtlen nemzetközi erőviszonyokra, kegyetlen hódítókra, megbízhatatlan szövetségesekre.

Hogyan képzelték az ősi egyiptomiak az Alvilágot? Miért nem tántorította el semmi a fortélyos Mauit? Mi a költészet mézsöre, és mi lett azokkal, akik ittak belőle? Hogyan született Ganésa? Mi történt a majomkirállyal? Hogyan bosszulta meg Oresztész Agamemnónt?
A mítoszok többek meséknél. Olyan történetek, amelyekben a különböző kultúrák az élet mindannyiunkat foglalkoztató nagy kérdéseire adnak csodálatos, tanulságokkal teli magyarázatokat.
A mitológia nagykönyve képekkel illusztrálva meséli el az egyes népek misztikus karaktereinek színes történeteit, amelyek generációkon keresztül különös erőt jelentettek a közösségeknek, és szórakoztatóan enged bepillantást a társadalmi fejlődés rejtelmeibe.

A térkép több, mint a föld rajza: ablakot nyit a világ nagy civilizációinak műveltségére, hiedelmeire, történelmére. Ez a gyönyörűen illusztrált album több mint hatvan - a maga korában rendkívül nagy hatású - térkép bemutatásával, az apró részletek feltárásával rávilágít arra, hogy a kartográfusok nemcsak ábrázolják, hanem formálják is a maguk világát.

Gólem - az anyagból gyúrt csodálatos lény számos alakban jelent meg az európai és a közel-keleti történelemben: hol szörnyetegként, hol emberbarát óriásként aszerint, miként ítélték meg teremtőjét, az istenfélő vagy gonosz rabbit. A Gólem-történet jellegében apokrif, kánonon kívüli legenda, melynek magvában ott rejlik számos teremtéstörténet.

Ha számba vesszük, mi mindent öveztek titkok, tabuk és tiltások az utóbbi évszázadokban, akkor a nők szexuális öröme biztosan ezek közé tartozik. Pedig az ókorban még merőben másképp vélekedtek erről a témáról. Ovidius írta le az Átváltozásokban Teiresziásztörténetét: a későbbi jóst az istenek hét évre nővé változtatták, s így megtapasztalhatta mindkét nem szexuális élvezetét. Amikor Zeusz megkérdezte, hogy a nők vagy a férfiak örömérzete a nagyobb, egyértelműen a nők mellett tette le a voksát.

A Vas megye délnyugati részén elterülő Őrség a honfoglaló magyarok korában az ország nyugati határának megvédésére kialakított gyepűrendszer része volt. 
Az Őrség jellegzetes, szeres településszerkezete - mely a dombokon épült, egymástól akár több kilométerre lévő, rendszertelenül felépített házakat, házcsoportokat jelenti - alkalmazkodott a történelemben betöltött szerepéhez és a földrajzi sajátosságokhoz is.

The hilly Őrség region in the southern part of Vas county belonged to the indago system protecting the western frontiers of the Hungarian tribal lands around the time of the so called Landtaking. Its special form of settlement called 'szer' - consisting of several haphazardly built homes and groups of farm buildings situated up to a few kilometers away from each other - complied with the historic role of this territory as well as its geographical features.

Karinthy Frigyes egy egész életén át játszott avantgárd előadás részeként volt színész, konferanszié, rendező, bűvész, feltaláló, amatőr filmsztár és repülő riporter, a tudomány és a technika szószólója, az interjúkban megannyi szerepet alakító, felforgató nyilatkozó.

“Hogyan kellene élni? Önmagunkban őrzött, jobbik énünkhöz méltón, kifelé, vagy a világból csak átszűrt hatásokat engedve magunkhoz, befelé? 
Talán úgy kellene élni, véltem egykor, mint a jó öreg Quincey, a vén ópiumevő, mély völgyben, kis, fehér falú házban, amely körül mindig virágzik valami, télen pedig, a legfagyosabb, legdermesztőbb zimankó idején, jól befűtött kandalló mellett, hangulatfényben üldögélve, a tűztér előtt süppedező szőnyeg, csukott zsaluk, a földig érő, súlyos függönyök széles ráncokban terülnek szét a padlón.

Hazájában az egyik legünnepeltebb szerzőnek számító İlber Ortaylı török történész sziporkázó színekkel kelti életre a közelmúlt és az oszmán kori Isztambul mindennapjait, ünnepeit és küzdelmeit, bepillantást nyújtva az 1700 éves metropolisz izgalmas kultúrájának különböző fejezeteibe.

Az európai művelődéstörténet időtálló kézikönyvének második kötetét nyújtjuk át az olvasónak. Egon Friedel osztrák író, színész, rendező nagyszabású munkáját azzal a nem titkolt céllal írta, hogy olvasója a múlt megismerésével a jelent is megértse.

A megelőző évszázad rendkívüli mértékben kitágította az ember időélményét, és közvetlen közelbe hozta a Föld egymástól távol eső pontjainak kultúráját. Az idő- és hagyomány-nyitogató tapasztalatokat magába oldó szemléleti átalakítás az irodalomban és tudományában is lezajlott.

A Felvidék tele van csodálatos műemlékekkel, építményekkel, templomokkal. Utóbbiak egy része az Árpád-házi királyok uralkodása alatt épült, ezek múltunk olyan emlékei, amelyeket bárki felkereshet, megtekinthet. A felvidéki bányavárosokban is több olyan emlék van, amely a magyar középkorból maradt ránk.