kultúrtörténet

LENYŰGÖZŐ UTAZÁS A MODERN JAPÁNBAN.

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő.

Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább.

A bolognai egyetem régi székhelyének, az Archiginnasiónak a falain minden évben megfestették a megválasztott diákönkormányzat képviselőinek címereit. Az épületben ma is látható mintegy ötezer címer között a Magyar Királyságból, a hozzá tartozó Horvátországból, valamint Erdélyből érkezett diákok címerei is fennmaradtak – épségben vagy töredékesen – az 1575 és 1684 közötti időszakból.

Ady Endre halálának centenáriumi évét követően e gazdagon illusztrált díszalbum az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában lévő páratlan, a maga egészében forrásértékkel bíró dokumentumkincset kíván a nagyközönség számára megmutatni. A kötet egy új aspektusból – Ady valós, fizikai utazásai, úton levései felől - közelít az életműhöz. Továbbá megmutatja Ady belső kiútkereséseit, kételyeit, félelmeit is.

A magyarok korai történelméhez talán a bolgároké a leginkább hasonló. A sztyeppei lovasnomád honfoglalók és az új hazában talált népek találkozása révén hatalmas dél- és kelet-európai birodalom jött lére a kora középkorban. Az összefonódó kulturális, nyelvi és etnikai folyamatok vezettek el a vérzivataros török hódoltság fél évezredéig, majd a várva-várt függetlenség kivívásáig. Mindkét nép nyelvi és etnikai eredete újra és újra fellángoló vitákat kavar.

Ungvári Tamás igaz történetei a kultúra, az irodalom, a művészet, a történelem híres vagy elfeledett szereplői köré szövődnek, és a szerelem, a kitartás, a bátorság, no meg a túlélés emberi oldalát próbálják felfejteni. Hősei még legnagyobb magasztosságukban is esendők, épp ezért oly lélekkel telien élők.

Filep Tamás Gusztáv (1961) művelődéstörténész, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa. Fő kutatási területe az utódállamok magyar kisebbségeinek két világháború közötti története. A korszak magyar filozófusai közül összeállításában jelent meg Joó Tibor, Bartók György és gróf Révay József egy-egy könyve. Társszerkesztője A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 című négykötetes kiadványnak.

Gondolta volna, hogy a 18. században a hölgyek legyezőjükkel küldtek titkos üzenetet hódolóiknak? Vagy hogy az első melltartók az 1800-as évek elején végső soron a francia forradalomnak köszönhetően jelentek meg? Hogy kétszáz évvel ezelőtt a fogkefék vaddisznósörtéből készültek, és hogy a bugyi mint ruhadarab majd ezer évig nem is létezett?

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy hazánk sorsát évszázadokon át kizárólag szerencsétlen fordulatok alakították. Gyakran hivatkozunk kedvezőtlen nemzetközi erőviszonyokra, kegyetlen hódítókra, megbízhatatlan szövetségesekre.

Hogyan képzelték az ősi egyiptomiak az Alvilágot? Miért nem tántorította el semmi a fortélyos Mauit? Mi a költészet mézsöre, és mi lett azokkal, akik ittak belőle? Hogyan született Ganésa? Mi történt a majomkirállyal? Hogyan bosszulta meg Oresztész Agamemnónt?
A mítoszok többek meséknél. Olyan történetek, amelyekben a különböző kultúrák az élet mindannyiunkat foglalkoztató nagy kérdéseire adnak csodálatos, tanulságokkal teli magyarázatokat.
A mitológia nagykönyve képekkel illusztrálva meséli el az egyes népek misztikus karaktereinek színes történeteit, amelyek generációkon keresztül különös erőt jelentettek a közösségeknek, és szórakoztatóan enged bepillantást a társadalmi fejlődés rejtelmeibe.

A térkép több, mint a föld rajza: ablakot nyit a világ nagy civilizációinak műveltségére, hiedelmeire, történelmére. Ez a gyönyörűen illusztrált album több mint hatvan - a maga korában rendkívül nagy hatású - térkép bemutatásával, az apró részletek feltárásával rávilágít arra, hogy a kartográfusok nemcsak ábrázolják, hanem formálják is a maguk világát.

Gólem - az anyagból gyúrt csodálatos lény számos alakban jelent meg az európai és a közel-keleti történelemben: hol szörnyetegként, hol emberbarát óriásként aszerint, miként ítélték meg teremtőjét, az istenfélő vagy gonosz rabbit. A Gólem-történet jellegében apokrif, kánonon kívüli legenda, melynek magvában ott rejlik számos teremtéstörténet.

Ha számba vesszük, mi mindent öveztek titkok, tabuk és tiltások az utóbbi évszázadokban, akkor a nők szexuális öröme biztosan ezek közé tartozik. Pedig az ókorban még merőben másképp vélekedtek erről a témáról. Ovidius írta le az Átváltozásokban Teiresziásztörténetét: a későbbi jóst az istenek hét évre nővé változtatták, s így megtapasztalhatta mindkét nem szexuális élvezetét. Amikor Zeusz megkérdezte, hogy a nők vagy a férfiak örömérzete a nagyobb, egyértelműen a nők mellett tette le a voksát.

A Vas megye délnyugati részén elterülő Őrség a honfoglaló magyarok korában az ország nyugati határának megvédésére kialakított gyepűrendszer része volt. 
Az Őrség jellegzetes, szeres településszerkezete - mely a dombokon épült, egymástól akár több kilométerre lévő, rendszertelenül felépített házakat, házcsoportokat jelenti - alkalmazkodott a történelemben betöltött szerepéhez és a földrajzi sajátosságokhoz is.

The hilly Őrség region in the southern part of Vas county belonged to the indago system protecting the western frontiers of the Hungarian tribal lands around the time of the so called Landtaking. Its special form of settlement called 'szer' - consisting of several haphazardly built homes and groups of farm buildings situated up to a few kilometers away from each other - complied with the historic role of this territory as well as its geographical features.

Karinthy Frigyes egy egész életén át játszott avantgárd előadás részeként volt színész, konferanszié, rendező, bűvész, feltaláló, amatőr filmsztár és repülő riporter, a tudomány és a technika szószólója, az interjúkban megannyi szerepet alakító, felforgató nyilatkozó.

“Hogyan kellene élni? Önmagunkban őrzött, jobbik énünkhöz méltón, kifelé, vagy a világból csak átszűrt hatásokat engedve magunkhoz, befelé? 
Talán úgy kellene élni, véltem egykor, mint a jó öreg Quincey, a vén ópiumevő, mély völgyben, kis, fehér falú házban, amely körül mindig virágzik valami, télen pedig, a legfagyosabb, legdermesztőbb zimankó idején, jól befűtött kandalló mellett, hangulatfényben üldögélve, a tűztér előtt süppedező szőnyeg, csukott zsaluk, a földig érő, súlyos függönyök széles ráncokban terülnek szét a padlón.