Irodalom

Ez a művem a színház csodájáról, haláláról és feltámadásáról szól. S mivel „színház az egész világ” – a mi életünkről, az egész emberiség sorsáról is.
Legkedvesebb darabom ez. Egy megtörtént esemény alapján született, kacagtató és megrendítő cirkuszi komédia, zenés történelmi bohócparádé, amelyben a vidáman röhögő maszkok mögül lépten-nyomon megszólal a játszók valódi, tragikus arca.

„Amikor kiderül a tettes személye, az olvasó rádöbben, hogy az irodalom legkülönösebb bűnügyét tartja a kezében, és egyben a legkacagtatóbb, legmulatságosabb komédiáját is.

Madách Imre drámai költeményét Az ember tragédiája 1. címmel 2018 decemberében mutatta be a székesfehérvári Vörösmarty Színház, négy rendező közös alkotásaként. Őket már akkor megkísértette a gondolat, hogy milyen érdekes volna folytatni Ádám és Éva történetét. Vajon merre és hogyan vezette az embert a huszadik század, és milyen utat mutat neki a huszonegyedik? 
„Minket az izgatott, vajon milyen alkut kötne ma az Úr Luciferrel, és milyen történetekbe sodorta Ádámot és Évát a huszadik század” – így vezette fel az olvasópróbát a Vörösmarty Színház igazgatója. Erre a kérdésre keres választ a mai magyar irodalmi élet négy kiváló személyisége, Márton László, Darvasi László, Závada Pál és Tasnádi István.

A sorstörő, vagy éppen sorsokat felemelő történetek sohasem érnek véget a diktatúra bukásával, a kor (test)szagát, a leheletét érezzük, a túlélés csodáját látjuk gyermekeink mosolyában is.

Évekig, csaknem tíz éven keresztül készültek ezek az olykor tragikus, máskor humoros, vidám, de leginkább tragikomikus történetek, amelyek a Ceuşescu féle diktatúra működését írják le sajátos, mindig az áldozat különleges szemszögéből. Egy részük velem és legszűkebb környezetemben történtek meg, másokat hallottam, de olvashatnak itt olyan anekdotákat is, amelyeket elmeséltettem.