Irodalom

Hogyan alakítják a történeteink azt, akik vagyunk? A Magamról többet versei erre a kérdésre keresik a választ, a magyar költészet nagy hagyományú számvetéseit - többek között Babits, Pilinszky, József Attila verseit - felidézve. Csakhogy a kötet tanulsága szerint soha nincs jó alkalom a számvetésre, a leltárakat mindig újra és újra el kell készíteni. Hogyan tudunk úrrá lenni az élettörténetünkön, ha sem a rossz, sem a jó életeseményekre voltaképpen nincsen ráhatásunk, ha a szerencse és a balszerencse egyaránt megjósolhatatlan?

Az 1972. szeptember kilencvenkét prózaverse - mozaikszerű fejezetekből álló regénye - egy szerelmi kapcsolat eleven emlékének, és általában a szerelem titkának, fájdalmának és misztikumának ered a nyomába: az én és a te, a te és az ő, a tegnap és a ma, a közel és a távol, a menny és a pokol váltakozik a társas létezés hullámvasútján.

Nagyjából húsz éve írok limerickeket, és ezekben az ötsorosokban fejezem ki a lehető legrövidebben bánatom és örömöm, azaz önmagamat. Egyszer csak mi történt? Hetven lettem. Szóval, itt az ideje, hogy hetvenkedjem. Bocs a szóviccért, de tényleg. Megkértem Szabó T. Anna költőt, hogy az általam kiválogatott ötsorosokból (ez a készlet negyven százaléka) jelölje meg azokat, amelyeket kihagyna. Ő ehelyett visszaimádkozni akart néhányat. Nem hagytam. Előszavából idézek, pirulva: "Nagy kincs az ilyen, magas színvonalából soha nem engedő író, akit még életében megért és szeret a nagyközönség, akinek gyógyírként, ajándékba is megveszik és boldogan ajánlják a regényeit...

Ady Endre halálának centenáriumi évét követően e gazdagon illusztrált díszalbum az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában lévő páratlan, a maga egészében forrásértékkel bíró dokumentumkincset kíván a nagyközönség számára megmutatni. A kötet egy új aspektusból – Ady valós, fizikai utazásai, úton levései felől - közelít az életműhöz. Továbbá megmutatja Ady belső kiútkereséseit, kételyeit, félelmeit is.

A Barbárok című esszékötet írásait Baricco először a La Repubblicában közölte. A különböző témák köré csoportosított miniesszék gyorsan változó világunkat vizsgálják.

Dús érzelmesség és posztmodern nyelvi játékok. A szív mint az érzések középpontja és a szív mint szerv. Megszakadni átvitt és szó szerinti értelemben. Szükségszerűnek ható nyelvi pontosság és véletlenszerű, random nyelvi kísérletezés. A lírai hagyomány nagyjai és a számítógép képernyőjén felugró hirdetésablakok. Efféle kettőségek között térül-fordul Mesterházy Balázs költészete.

"Pan-dji versei a pokolban pompázó fájdalom virágai."

A Vörös évek az Észak-Korea Szolzsenyicinjeként számon tartott ellenzéki író, Pan-dji második munkája.
Ez a kötet olyan versek gyűjteménye, amelyeknek segítségével a költő az emberi lelkiismeret kapuján kopogtat. Ebben az ötvenegy, viszonylag rövid versben az ellenállás hangja szólal meg. Pan-dji elkeseredett kiáltással próbálja hitelesen bemutatni országa körülményeit, ahol az emberek az állam rabszolgáiként tengetik napjaikat. De ír a szerelemről és a hiányról is. Soraiban egy olyan világ elevenedik meg, amelyet a nyugati kultúrkör már a múlt részének tekint. Pedig itt van velünk, jelen időben. És bármikor, bárhol szárba szökkenhet újra.

Hogyan lehet - ha lehet - kijutni Borges labirintusaiból és börtöneiből? Miért ír le Bolano száznál is több, egymásra kísértetiesen hasonlító gyilkosságot? Milyen trükkökkel éri el Cortázar, hogy olvasója úgy érezze, a szöveg világa és saját valósága között nincs már éles határ?

Foglalkoztatókönyv, ami örök emlék marad

Az Anyu és én nem szokványos foglalkoztatókönyv, mivel az egyik oldala anyué, a másik a kis segítőé. A rövidebb-hosszabb, ötletes és vidám feladatok megoldása jó program, ha anya és gyermeke csupán valamilyen rövid tevékenységre vágyik például lefekvés előtt, de egy-egy esős napon is előkerülhet a könyvecske, amikor a családtagok hosszú órákat szeretnének egymás társaságában eltölteni.

Győrfi Kata egészen különleges költő. Tud valamit, amit nagyon kevesen: bármikor olvasok el egy verset név nélkül tőle, azonnal tudom, hogy ő írta. Okos, szikrázó elmeéllel szerkesztett szövegei mélyebb álomsejtelmek intellektuális rajzú, de zsigeri jelentőségű vízjelei. A magányról ír. A Te és az Én drámájáról. Érzelempárlatok és logikai-intellektuális mőbiusz-futamok: elegáns, tömör, letaglózóan reális, de a tömény erejével ható líra.

"Nádas Péter olvasóinak nem meglepetés, hogy a szerző az esszéiben is hű marad a megismerés iránti szenvedélyéhez, miközben a megértés és a tudás határait a lehető legnagyobb távra feszíti ki. Aki évtizedek óta azzal kezdi a napját, hogy az íróasztalhoz ülve darabokra szedi, aztán újrarendezi a tudattartalmait (ahogy Az írásbeliség testmelegében című esszéjében írja), az az idők során a képzelet virtuózává és az emlékezés zsenijévé válik. Hogyan másként magyarázhatnánk azokat az erős kapcsolatokat, amelyek az esszékben elemzett erotikus, történelmi, politikai és művészeti jelenségeket fűzik össze ebben a gondolkodásmódban. Nádas az itt olvasható írásokban szociológusként, pszichoanalitikusként, kultúrantropológusként vagy éppen művészeti alkotások szemlélőjeként jelenik meg, de mindenekelőtt a politikai állapotok éleslátó kritikusaként. Olyan íróként, aki a képzelet és a valóság között gyakorlottan cikázva kérlelhetetlenül tárja fel a látszat megteremtésének, a megtévesztés módszereinek, a színlelés és az elkendőzés gyakorlatának technikáit." - Katharina Raabe

"Érzésem szerint eddig túl keveset beszéltek a BAROKK FEMINÁRÓL, noha hamarosan lényegbevágó következményei lesznek." Baljós színezetű jövendölés ez, amely mintha az olvasó kezében tartott mű poétikai ambícióit, illetve azok lehetséges esztétikai és társadalmi okozatait sejtetné számunkra. Széles fesztávú, vallomásos belső utazásét, amely a költői én és a magyar társadalom kollektív tudattalanjának egymásba omló ősmasszívumába kalauzol el bennünket.

Rosmersholm: nagy tervek, nagy álmok, elveszített hitek, elvesztegetett lehetőségek otthonos helyszíne. A polgári világrend alkonya, a szabadságvágy és a reményvesztett boldogságkeresés metaforája Henrik Ibsen drámájából átfogalmazva jelenkorunkba. 

Jelen kötetünk hasonló szerkezetű, mint Szörényinek az utóbbi fél évtizedben a Nap Kiadónál megjelent művei, vagyis az első ciklus a kicsit könnyedebb hangvételű (bár a tudás itt is ÓRIÁSI) tárcáké, a második pedig a nagyobb lélegzetű irodalmi tanulmányoké (itt viszont a könnyed, olvasmányos stílus, a humor teszi még élvezhetőbbé az olvasást).

A kötet írásai a József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő és irodalomszervező legutóbbi években írt, válogatott esszéit, tanulmányait, kritikáit tartalmazza.

A Párizsban élő Fejtő Ferenc - író, kritikus, publicista, József Attila barátja, a Szép Szó egyik alapítója, 1935-1938-ban szerkesztője - 1934 és 1952 között írott tanulmányaiból és cikkeiből állított össze gyűjteményes kötetet, melynek minden írásához 2004-ben értelmező-megemlékező felvezetést illesztett.

“Hogyan kellene élni? Önmagunkban őrzött, jobbik énünkhöz méltón, kifelé, vagy a világból csak átszűrt hatásokat engedve magunkhoz, befelé? 
Talán úgy kellene élni, véltem egykor, mint a jó öreg Quincey, a vén ópiumevő, mély völgyben, kis, fehér falú házban, amely körül mindig virágzik valami, télen pedig, a legfagyosabb, legdermesztőbb zimankó idején, jól befűtött kandalló mellett, hangulatfényben üldögélve, a tűztér előtt süppedező szőnyeg, csukott zsaluk, a földig érő, súlyos függönyök széles ráncokban terülnek szét a padlón.

Ritkán van annyira szoros kapcsolat egyfelől a kíméletlenül kíváncsi ön- és világmegfigyelés, másfelől az írói műhelymunka között, mint Nádas Péter írói alkata esetében. Az emlékben lappangónak, az élménybe temetettnek, az álomból felködlőnek, a képzeleten átrebbenőnek, a szokás, a kultúra és a civilizáció cenzúrája alá eső ezernyi elfojtott pillanatnak a kimondhatóság határát áttörő rögzítése valóban szabadsággyakorlat, a szabadság tréningje, ahogy e kis könyv címe mondja, mégpedig nem pusztán a beszéd, hanem az ember felszabadítása is, az emancipáció általános értelmében. Nemcsak a kimondhatóság, hanem attól elválaszthatatlanul, az elmondhatóság körének tágítása - és mint ilyen, kiváltképpen írói tett. A nagy művek létrejöttének forrásvidékén járunk ezeket az esszétöredékeket olvasva.

A megelőző évszázad rendkívüli mértékben kitágította az ember időélményét, és közvetlen közelbe hozta a Föld egymástól távol eső pontjainak kultúráját. Az idő- és hagyomány-nyitogató tapasztalatokat magába oldó szemléleti átalakítás az irodalomban és tudományában is lezajlott.