Mintha létezne a szenvedés titkos monadológiája. Mintha létezne egy benső, titkos kapcsolat nagy szenvedők között, akik rangjukat és a beszédhez való jogot nem a fennálló intézményektől kapták, hanem mintegy láthatatlanul megjelölte volna őket az élet. A gyötrelmek e szabadkőművesei, e lelki tetováltak mégis csodálatosan felismerik egymást, mégpedig úgy, hogy „ablaktalan monászokként”, saját lelkükben fedezik fel a másikat.

Bataille a lehetőségek végső határáig, egyfajta vitális teljességre akart eljutni. Új műfajt teremtett, "a pőre vallomást filozófiai elmélkedéssel és misztikus búvárkodással" társította. Az őskor emberének barlangrajzait elemezve Bataille állítja, hogy az erotika és a szexualitás két különböző dolog.

Az imígyen szóla Laozi a Daodejinget és kommentárját tartalmazza. A kultúrák közti összefüggéseket rendkívüli módon ismerő és értő szerző, Charles Q. Wu könyve új eszközzel szolgál azoknak a nem kínai olvasóknak, akik érdeklődnek a klasszikus kínai kultúra iránt, valamint azoknak a kínaiaknak, akik a kínai klasszikusokat szeretnék tolmácsolni a nem kínai nyelvű olvasóközönségnek.

"Formálisan tekintve - a filozófiatörténet másodlagos diskurzus, amely sokrétű, ám specifikus módon bizonyos elsődleges diskurzusok visszhangja. E visszhang mint sajátos műfaj sem nem puszta összefoglalása, sem nem egyszerű ismétlése, sem nem parafrázisa bizonyos gondolatoknak, hanem új diskurzus, amelyben más természetű, korábbi diskurzusok megszüntetve megőrződnek."

Míg a kanti filozófia szervesen hozzátartozik a fenomenológia közvetlen előzményeihez, addig szokatlan megközelítésnek számít Kantnak a hermeneutika eredetéhez való hozzákapcsolása, különösen abból a szempontból, hogy miként inspirálta Heidegger, Gadamer vagy Ricoeur kortárs elképzeléseit.

Slavoj Žižek filozófus a kordokumentumként is használható Kommunista kiáltvány-t vizsgálja: leltárt készít arról, hogy a marxizmus főbb elképzelései közül melyek számíthatnak továbbgondolandónak, és melyektől tanácsos inkább végleg megszabadulnunk. Az azóta száz nyelven kiadott mű megírásakor alig harmincéves publicista és filozófus Karl Marx szerzőtársával - és az intézményektől független gondolkodói egzisztenciáját biztosító -, Friedrich Engelsszel azt állapította meg (némi retorikai túlzással és megelőlegezve az eljövendőket), hogy a kommunizmus kísértete bejárja Európát. A szöveg bizonyos mondatai azóta - különböző előjellel használt - szállóigékké váltak. Az első magyar fordítása 1896-ban jelent meg.

1989 optimista hangulata – néhány korábbi figyelmeztetés ellenére – még nem látta, hogy a „történelem végén” nem egy konszolidáció, hanem egy olyan új történelmi korszak bontakozik ki, amely az emberiség egészét, a modernitás létmódját, a jövő kilátásait a pozitív változások mellett inkább alapvető kihívásokkal és globális rendszerszintű kockázatokkal terheli. A kötet tanulmányai a formálódó új történelmi korszak makrofolyamatainak interpretációjára törekszenek, interdiszciplináris eszközökkel és filozófiai perspektívával.

Idézet a főműből: „Egy áldozat nem bizonyíthatja, hogy sérelmet szenvedett. Egy panaszos olyan valaki, aki kárt szenvedett, de rendelkezik az eszközökkel, hogy ezt bizonyítsa. Áldozattá akkor válik, ha elveszti ezeket az eszközöket.” Vannak tehát „esetek”, amikor nem jogvita, hanem viszály keletkezik (amikor „a panaszos meg van fosztva az érvelési eszközöktől, és ennélfogva áldozattá válik”).

könyv amellett érvel, hogy a morális felelősség nem lehet összeegyeztethető a természeti törvények determinisztikusságával, mivel a morális felelősség feltétele egy olyan erős kontroll, ami csak akkor teljesülhet, ha a cselekvők olyan szubsztanciák, melyek választásai nem előzetesen determináltak.

„Szerettem volna úgy bemutatni a filozófiai színterekre vonatkozó elképzeléseimet, hogy a kifejtés rendje egymásra épülő és bővülő legyen. Jelen könyv ezért indul el egy konkrét filozófiai elgondolás pályájának „nyomkövető” leírásától és egy egész eszme-együttes, egy vonulat exponálásától, hogy aztán a „mély” igazságok és teóriák kérdésén át belebocsátkozzon a filozófiai tér egésze leírásához szükséges „mélyebb” dilemmákba, és a „fordított világok” diakrón és szinkrón metszetű átlátási kísérletébe.

Aki azt vallja (a szerzővel együtt), hogy a filozófiai hagyomány alapjai sem eklektikus, sem teleologikus módon nem békíthetők össze, továbbá ugyanígy nem hiszi azt sem, hogy együttes fennállásuk, közös létük és egyenrangúságuk akár dogmatikusan, akár szkeptikusan kiiktatható volna, aki tehát a filozófiai térről a metafizikai és a metafizikakritikai alapirányok szóródása, eredendő polimorfiája szerint gondolkodik, azt (a szerzőhöz hasonlóan) előbb-utóbb minden bizonyára utol fogja érni az a nehéz kérdés is, amely a saját meggyőződése alapjának teherbírására vonatkozik. Aki önmaga körül teret gondol el, arra ez a tér előbb-utóbb visszakérdez, hogy hol áll benne ő, és hogyan is áll a tér egészével, amely őt körülveszi.”

„A filozófia nem vezet el bennünket igazságok megismeréséhez. De ha így van, mégis mi értelme filozófiát művelni?”

A filozófiában előbb-utóbb elérkezik az igazság pillanata. Tőzsér János szerint ilyen pillanatból több is van: minden filozófus – magányosan, elméjének csendjében – ráismerhet saját vállalkozásának sikertelenségére, és ha jól csinálja a dolgát, szkeptikussá válik. Ehhez persze végig kell járnia az utat, amelyet a könyv ajánl: megérteni, miben áll a filozófiai problémák természete, őszintén szembenézni a filozófiai megismerés sikertelenségével, és átgondolni, milyen meggyőződéseit kell felfüggesztenie a szkeptikus kétely jegyében.

Az igazság pillanatai provokatív és elmemozgató könyv kristálytiszta érveléssel, sok-sok példával és részletes filozófiai esettanulmányokkal. A kötet visszatérő szereplője Szofi, az éles eszű outsider, aki minden fontosat tud a filozófiáról – és Philonusz, a profi filozófus, aki jószerivel semmit.

A szerző szerint „amikor a filozófia nevet viselő 2500 éves episztemikus vállalkozás sikertelenségéről lehull a lepel, nyoma sincs eleganciának vagy szellemességnek – a vég valójában csak csúnya lehet”. Ne higgyünk neki.

 

Tőzsér János (1970)

Tudományos kutató az MTA BTK Filozófiai Intézetében, egyetemi oktató az ELTE BTK Filozófia szakán.

Számos magyar és idegen nyelvű szaktanulmány szerzője az elmefilozófia, az ismeretelmélet és a metafizika tárgykörében.

Bakos Gergely OSB korábbi tanulmányait gyűjti össze e kötet, melyek eredeti alakjukban 2000 és 2017 között jelentek meg különböző folyóiratokban, kötetekben. Az itt olvasható írások elsősorban a szerző szorosabb értelemben vett szakterületére, a középkori filozófiára összpontosítanak – egyúttal azonban kitekintést adnak a nyugati bölcselet történetének egészére: mind az ókori, mind az újkori, valamint a kortárs gondolkodásra.

Vannak „kultúrahordozó” könyvek, amelyek nem pusztán részei a kultúrának, hanem azt el is mozdítják valamerre. Az ilyen könyvek pontosan azt fejezik ki, ami iránt az emberek még csak ösztönösen tapogatóznak. A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete megjelenésének tizedik évfordulóján, 1984-ben fejtegette ezt Robert M. Pirsig, amikor magyarázatot próbált találni a könyv hatalmas sikerére – azok után, hogy a kéziratát először kiadók tucatjai utasították vissza.

Ez a kötet alkalmazott filozófiai írások gyűjteménye, melyekben a szerző jelenkorunk társadalmának-kultúrájának hálózatait, diskurzusait esztétikai és etikai összefüggésben szemléli. Ennek megfelelően az egyes szövegekben olyan jelenségeket próbál értelmezni, mint a morális nevelődés kockázatai, az infokommunikációs társadalom ismeretelméleti és etikai vonatkozásai, a fogyasztás értelmének átalakulása a kortárs esztétikai elméletek alapján, a gender tanulmányok kiterjesztésének következményei, a modernség társadalomeszményeinek anarchista-misztikus kritikája, illetve túlélés és megértés összefüggései.

Le lehet lassítani ekkora zajban? Meg tudjuk hallani a gondolatainkat, amelyek tisztán szólnak hozzánk?
Képesek vagyunk megtalálni az utat az igazi énünkhöz?

Ebben a könyvben ezzel próbálkozunk meg.

A Harvard Egyetem professzora, Michael Puett kínai filozófiáról tartott kurzusa rendkívüli népszerűségnek örvend – de mi a titka?

Puett megmutatja, hogyan segíthetnek az ősi kínai filozófusok olvasása abban, hogy jó életet éljünk, és szembeszáll a modern nyugati gondolkodással, nem kevesebbet állítva, mint hogy ezek a gondolatok megváltoztatják az életünket.

A demokráciával kapcsolatos kérdések, az annak gyakorlatát illető vélemények mindennapos beszélgetéseink szerves részét képezik. Érintettsége jogán ‒ bizonyos értelemben – mindenki „ért hozzájuk”. A „hermeneutika” kifejezés viszont, mely hagyományosan a szövegértelmezés tudományaként volt ismert, jellemzően csak szűk szakmai körökben használatos.

"Létezel, tehát vagyok."

Az empátia azon túl, hogy meghatározó szerepet játszik abban, kik is vagyunk valójában, nélkülözhetetlen tulajdonság a 21. században. Ha képesek vagyunk a másik helyébe képzelni magunkat, javul az életminőségünk, harmonikusabbak lesznek a kapcsolataink, és új megvilágításba kerülnek az élet legfontosabb kérdései.

A kötet szemet és leket gyönyörködtető olvasmány, emellett remek lehetőség arra, hogy megajándékozzuk szeretteinket barátainkat.
Részlet a műből:

Akárhány bölcsességet olvashatsz és akárhányat mondhatsz, mit sem ér, ha nem a szerint cselekszel.However many holy words you read, however many you speak, what good will they do you if you do not act on them?
Gondosan válassz meg minden kiejtett szót, mert felemeli vagy eltiporja azt, aki hallja.Whatever words we utter should be chosen with care, for people will hear them and be influenced by them for good or ill

„Quante tökéletesen tudatában van Hegel legambiciózusabb filozófiai törekvései jelentőségének, és munkája az alapos kutatás mintaképe. Érzékenynek mutatkozott annak az igénynek eleget tenni, hogy Hegelt olyan módon interpretálja, amely a ma „cselekvéselméletként” ismert diszciplína központi kérdéseihez kapcsolódni képes; épp ennyire érzékeny arra a módra, miszerint Hegel álláspontja nem egyszerűen az újabb vitának egynémely dimenziójába kapcsolódik be és egyáltalán az azokon gyakorolt kritikaként lenne érvényesíthető.

Schopenhauernek ez a világhírű tanulmánya 1844-ben jelent meg először, főműve, A világ mint akarat és képzet kiegészítő kötetének 44. fejezeteként.

Minden szerelmi játéknak, akár vígjáték, akár tragédia, a végső célja valóban fontosabb minden más célnál az emberi életben, és éppen ezért teljesen méltó arra a mélységes komolyságra, amellyel ki-ki feléje tör.

Hogyan keletkezett a világegyetem? Miért kell szenvednünk? Mi a boldog élet titka? Milyen a jó állam? Lemondhat-e az állampolgár valaha is a lelkiismeretéről a törvényhozó javára? A történelem során az emberiség efféle kérdéseket tett fel az élet és a létezés természetéről, a nagy gondolkodók pedig válaszokat kínáltak, amelyekkel maguk is formálták világunkat.