Gerocs Péter novelláit a fohos, Zombor személye tartja egybe. A szövegek, épp úgy, mint Zombor, egyetlen problémát járnak körül, ám a problémára adott válasz nem biztos, hogy elhangzik a kötetben, ehhez ugyanis szükséges egy helyes kérdésfeltevés. Ez után nyomoznak ketten, a szöveg és a hos. Újra és újra nekirugaszkodnak, hogy megtalálják a szövegbol ki, vagy abba bevezeto utat, s teszik mindezt intellektuális és érzelmi esendoségeiktol bénultan, emberi kicsinyességeken és narratológiai buktatókon átvergodve, míg végül nagy kínkeservvel mégis csak megfogalmaznak valamit, vagy még inkább: megfogalmazódik valami általuk. A szöveg becsap minket. A tényleges hos ugyanis nem Zombor, hanem az elbeszélo, aki cinikus-ironikus élceivel mutatja meg egy látszólag jelentéktelen fiatalember csetléseit, botlásait, s teátrális gesztusaival olyan buvkörbe vonja a történet egészét, s magát az eloadás hallgatóját is, hogy az olvasó végül saját gyarlóságával kénytelen szembesülni.