Világtörténelem 09. szám

Jalta akkor és most

Miért nem tudunk „megszabadulni” a második világháború örökségétőltól?

Háromnegyed évszázada ért véget a legutóbbi nagy, globális fegyveres konfliktus – de hosszú árnyéka még ma is rávetül a nemzetközi politikára, a gazdaságra, a vallásra és a médiára. Nyolc szakértő fejti ki, hogy annak a háborúnak miért lehet mindmáig ilyen erős a hatása.

A kérdéskörön belül– főleg a mi térségünkben – a legnagyobb érdeklődést  ma is az 1945 februári jaltai csúcstalálkozó elemzése váltja ki: „a Három Nagy” tárgyalásán Európa jövője dőlt el. Az államvezetők mindegyike saját stratégiával és elérendő célokkal érkezett Jaltába, s ezek a célok és taktikák nagyon is különböztek egymástól.Az alkudozások során, akárcsak a Roosevelt által oly kedvelt pókerjátszmákban, nem csak az számított, hogy kinek milyen lapok voltak a kezében, hanem a játékosok személyisége is, valamint az, ahogy kijátszották a kártyáikat, s ahogy előre látták, értelmezték és igyekeztek befolyásolni ellenfeleik húzásait.

A jaltai államfők között valószínűleg Szálin volt a legfelkészültebb. Neki voltak a legvilágosabb céljai: a lehető leggyorsabban le akarta győzni és megszállni Németországot. Roosevelt és Churchill sem igazán ismerte föl azt a már-már beteges félelmét, hogy a szövetségesei esetleg különbékét kötnek Németországgal, sőt, együttes haderejükkel ellene fordulnak. Titkosszolgálatával „bepoloskáztatta” hát a szálláshelyüket, s így az ügynökei esténként máris tájékoztathatták őt tárgyalópartnerei szándékairól.

A magazin egyik legizgalmasabb rovata a Nézőpontok című, amelyben az érvelések az ütköző felek álláspontjából hangzanak el. Ez esetben egy-egy szovjet, amerikai és brit nézőpontot ismerhetünk meg.

A Vadnyugat hősnői

A hagyományos határvidéki történetek női szereplői vagy láthatatlanok voltak, vagy a nemi sztereotípiáknak megfelelően mellékszerepre kárhoztatták őket: szalmakalapos statisztákként, tanítónőkként, vagy a szalonok magabiztos hölgyeiként jelentek meg. Viszont a „női vadnyugat” ennél sokkal összetettebb képet mutat – rugalmasságot, alkalmazkodóképességet, a meglazult társadalmi konvenciók és a női kreativitás kiterjesztését, valamint a nemi szabadosság titkos történeteit”.

Az úton a nők rutinszerűen tágították a konvenciók határait, szükségből, vagy mert szívesen cserélték megszokott öltözéküket férfiruhára és látták el az utazás során szükséges feladatokat. Néhányan tartottak attól, hogy a civilizálatlan vadonban az etikett félredobása, valamint az új szerepben és kötelességek között végzett tevékenység női identitásuk elvesztéséhez vezet. Voltak, akik örültek, hogy megszabadulhatnak a hosszú ruháktól, a kesztyűktől, és férfi módra lovagolhatnak, társzekereket hajthatnak és vadászhatnak.

Milyen látják a briteket a világban?

A brexit után különösen érdekes a kérdésfeltevés, amelyre egy interjúban kaphatunk választ.

Általános tapasztalat volt, hogy a történész által felkeresett országokban  sokkal többet tudtak Nagy-Britanniáról  és történelméről, mint amennyit fordítva. Az angol nézőpont sokkal elszigeteltebb, és csak Nagy-Britannia és Írország történelmére korlátozódik. Meglepő módon a különböző nemzetek számára a történelem más-más részei fontosak, és ezeket előítéleteik, aggodalmaik és a Nagy-Britanniával fennálló speciális történelmi kapcsolataik határozzák meg. Például Ausztrália, Lengyelország és Szingapúr  számára a második világháború lényeges szerepet játszik Nagy-Britannia megítélésében. Viszont az is egyértelmű, mennyire meglepődnek a nagyvilágban azon, hogy a brit politikusok az utóbbi években milyen nagy hangsúlyt helyeznek Nagy-Britannia történelmi háborúira.

Észak-Amerika elfelejtett spanyol múltja

Az Egyesült Államok alapításának mitológiája az 1620-ban a Mayflower nevű hajón érkező zarándokatyákra épül. Tudni kell azonban, hogy jóval az angolok érkezése előtt a spanyolok már próbálták – bár kevés sikerrel – megvetni lábukat az észak-amerikai kontinensen.

Az Egyesült Államok angol és spanyol gyökerű lakosai közötti feszültség aggasztó jelenség – ez azonban egyáltalán nem új keletű. Cikkünk  megvilágítja, azért kell újra megvizsgálni Észak-Amerika elhanyagolt, öt évszázadnyi spanyol telepes múltját, hogy érthetővé válhassanak ezek a törésvonalak.