A tatárjárás (1241?42) Magyarország történelmének egyik legnagyobb pusztítása nemzeti tragédiaként került be a történetírásba és a köztudatba. A legújabb kutatások ugyanakkor arra is engednek következtetni, hogy a tragédia nem volt olyan nagy mértéku, mint eddig hittük. A dúlás után hazatéro IV. Béla bár megfogyatkozott, de semmiképpen sem megtört népet talált a Kárpát-medencében. Magyarország hadereje olyannyira eros maradt, hogy a király a ?második honalapítás? mellett agresszív, terjeszkedo külpolitikát, többfrontos hadjáratokat folytatott. Országunk a tatárjárás iszonyata után is a térség meghatározó nagyhatalma maradt.
Urbánszki László IV. Béla uralkodásának ezt a második, tatárjárás utáni, küzdelmekkel teli korszakát örökíti meg regénysorozatában. Hosei a kor híres vagy hírhedt alakjai mellett esendo mindennapi emberek, akik erovel és ravaszsággal szállnak szembe a rájuk töro ellenséggel. A nádasok rejtekében veszett farkasként küzdo parasztok, halászok, pásztorok tettei olykor a csataterek hosi eseményeit is felülmúlják.
A Vérszagra gyul címu regény a mongol betörés évében játszódik. A kedélyes nyugalomban élo, mocsárszéli kis faluba (ma Ladánybene) izmaelita kereskedoknek álcázott mongol felderítok, kémek érkeznek. Az idill rémálommá változik, amikor kiderül, hogy a csapat a közelgo, népeket elsöpro förgeteg elohírnöke: kisebb, de ugyanolyan pusztító szélvihar. A falu népe a mocsár mélyére rejtozik, és szembeszáll a förgeteggel. Halászok, parasztok, nok és gyerekek küzdenek a hajdanvolt világ legjobb harcosai ellen a torokszorítóan izgalmas, életszeru hitelességgel megírt regényben.