Négy vaskos kötetbe összegyűjtött munkái Petri György műhelyének úgyszólván minden szögletébe, legkisebb zugába is elkalauzolják az olvasót. Ha nem vigyáz, megeshet, hogy a túl sok fa eltakarja előle az erdőt. A költőt a csúcsai minősítik. A válogatott versek olvasója meggyőződhet róla, hogy Réz Pállal nem a kegyelet mondatta Petri ravatalánál: „versei jóval többet szívtak magukba, és főként sokkal többet sugároztak, mint a 68-as nagy kiábrándulást, egy-egy szerelmi kapcsolat tündöklését vagy nyomorúságát, életformájának színtereit és légkörét, egy politikai esemény kommentárját, egy nő, egy költő, egy barát, egy államférfi portréját... Létversek voltak a versei, mint a nagyokéi, olyasmiről beszéltek, ami fölébe emelkedik az életrajzi vagy történelmi esetlegességeknek, ha azokból indulnak is ki, azokból épülnek föl - így követte az európai költészet személyességének nagy hagyományát."