ÜNNEPELŐ - SZOKÁSOK, HAGYOMÁNYOK - VERSEK, MESÉK, DALOK

Devecseri Gábor

(1917-1971)
költő, író, műfordító

"Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját, sok nép városait s eszejárását kitanulta, s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében, menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét."

Az Odüsszeia kezdő hexameterjei bizonyára ismerősek, de nemcsak ez az idézet emlékeztethet Homéroszra, hanem nagyhírű fordítója, Devecseri Gábor is, akinek neve mára már teljesen összeforrt az antik irodalommal.

1917-ben született Budapesten. Édesapja kitűnően hegedült és festett, édesanyja operaénekesnek készült, nagyapja pedig - Guthi Soma - sikeres vígjátékszerző volt. A család nagy társasági életet élt, barátaik főképp a Nyugat tagjai közül - Karinthy, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád - kerültek ki. A művészethez vonzódó családban az iskolás fiú hamar rákapott az olvasásra, és költői ambíciói is korán jelentkeztek. A gimnáziumban barátaival irodalmi folyóiratot alapított, és Karinthy Gábor barátjával 15 éves korukban első verseskötüket is megjelentették. Érettségijét a budapesti Református Gimnáziumban szerezte, utána a Pázmány Péter Egyetem görög - latin szakán tanult tovább. Egyetemi évei kezdetén már jól ismerte a görög-latin irodalmat, és a nagy klasszikusok - Catullus, Horatius - hatása érződött is fiatalkori versein. A műfordítást is a görögökkel kezdte, alig húszévesen Catullust fordított, mit Homérosz himnuszai követtek.
Diplomáját 1939-ben szerezte, de - származása miatt - tanári állást nem kapott, ezért a Baumgarten könyvtárban helyezkedett el könyvtárosként, miközben a Nyugatban publikált. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Nagy hatással volt rá tanára, Kerényi Károly, valamint Szerb Antal és Babits Mihály. Írói példaképének Kosztolányi Dezsőt tekintette. Az ő fordításában ismerjük Catullus, Plautus, Platón, Hérodotosz, Arisztophanész és Ovidius számos művét. Ekkor tökéletesedett ki fordítói képessége, mert nem csak magyarra fordított, hanem igyekezett az eredeti szöveg zeneiségét is visszaadni. 1952-ben megjelent az Iliász, amiért Kossuth-díjjal jutalmazták. Neki köszönhető a teljes modern Homéroszon kívül az Ovidius Átváltozások, Firdausi Királyok könyve c. művének fordítása, mintegy három tucat antik dráma (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Menandrosz, Plautus) magyar változata. De ő szerkesztette a teljes kétnyelvű Horatius-kiadást is. Két görögországi utazása, amelyet útinaplóban is megörökített, tovább mélyítette antik vonzalmait. Költői főműve az 1970-ben megjelent Bikasirató, amelyben megjeleníti a védteleneket sújtó anyagi érdekek miatti durva erőszakot. Érzékeny lelkű, jószándékú, segítőkész férfi volt. Szerette a szépet, a szerelmet, az élet minden gyönyörűségét. Élni akarását bizonyítja, hogy betegsége idején a kórházi ágyon is dolgozott, s mikor már nem volt ereje az íráshoz, magnószalagra rögzítette gondolatait.
1971-ben halt meg Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Baumgarten- (1939), József Attila- (1952), Kossuth- (1953).