Szonettek Orfeuszhoz

A világirodalom máig egyik legnagyobb költője, Rainer Maria Rilke (1875–1926) 1919-ben költözött Svájcba, ahol Muzot egy régi lakótornyában alkotta meg kései életművét.

E korszak kiemelkedő darabjai a Duinói Elégiák és a Szonettek Orfeuszhoz. Mindkét verscsoport (az Elégiák zöme és az ötvenöt szonett) hosszas hallgatás után, 1922 februárjában jött létre, a költői ihlet váratlan rohamában. (A Szonettek keletkezésének fontos indítéka az a tény is, hogy a költő 1922 első napjaiban értesült a fiatal táncosnő, Wera Ouckama Knoop haláláról.) A szonettek első része gyakorlatilag már február 5-én készen állt, aztán következett az elégiasor, majd a hónap második felében a szonettek második füzére. A két műcsoportot tartalmi, formai jegyek rokonítják, mégis elmondható: a szonettek derűsebb tónusban csendülnek fel; az elégiák komor, a lét tragikus nagyságát felmutató darabjaival szemben összességükben a remény esélyét sugallják.

Rilke szonettekre bízott tűnődése az emberi létkérdéseket a mítosz lehetséges értelmezéseivel közelíti meg. Szigorú mámorban, olykor szinte a vers kereteit szétfeszítve keres nyelvi formát ahhoz, hogy a lét titkának egyenértékű költői megfelelőjét megteremtse. Lappangó kérdések egész hálója szövi át a verseket: Milyen az ember? Miben áll a szenvedés? Miféle szerepet játszanak életünkben a holtak? Csillapíthatja-e fájdalmainkat a művészet? Miért akarjuk inkább a vásári zajt, mint a csöndet? Milyen az igazi művészet? Könnyíthet-e kínjainkon, ha minden viszontagság ellenére eltökélten magasztaljuk a nehéz földi létezést? Csak önmagunkat szajkózzuk-e bölcsőtől a koporsóig, vagy be tudjuk teljesíteni a világegyetem törvényeit is? Tudunk-e emberhez illő értelmet adni a modern gépi civilizációnak? Meghalljuk-e a Föld önmagával és az éggel folytatott párbeszédét? Létezik-e idő, vagy lehetséges az időtlen, orfikus békesség?

Ezek Rilke kérdései. Olvasás közben mindig arra gondolhatunk, hogy a bonyolult sorok közt saját életünk érdekeiről tűnődik itt a nagy költészet. (Báthori Csaba)

A szonettfüzért Báthori Csaba formahű fordításában, kétnyelvű kiadásban közöljük. Kötetünk tartalmazza Rilkének saját verseihez írott jegyzeteit, a fordító átfogó értelmező tanulmányát, és a művek megértését elősegítő szakirodalom válogatott jegyzékét.