Levél B. Kiss Andrea írónonek: Kedves Andrea! Tegnap vettem kézbe az S.O.S. Elváltam! címu könyvedet. Rég történt már meg velem, hogy délután egyhuzamban elolvassak egy muvet. Köszönöm az elgondolkodtató és szórakoztató perceket. Most, hogy az államvizsga után a tanulás súlya lekerült a vállamról, üdíto volt saját kedvtelésemre olvasni. Remek elképzelés volt a témához a magánlevél formát választani, hisz? a bonyolult noi lélek muködését visszaadni nem könnyu feladat. Ez a személyes hangnem közel hozza az olvasót, így többé-kevésbé én is a hosnoddel azonosulva vártam a fejleményeket. Szerintem jobb a naplóformánál is, mert a válaszlevél felfokozott várakozást kelt, úgyhogy Bridget Jones elbújhat mögötted az ötletével. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a könyvedet, azt mondanám: merész. Oszinteségedet olykor már-már zavarba ejtonek éreztem. Nemcsak a hosnod bátor, te magad is. Meglepo, hogy egy kis településen élve, fittyet hányva a közvéleményre ?bevállaltad?. Nem vetted még észre, hogy összesúgnak a hátad mögött? Nem csodálkoznék, ha eloadást kellett volna tartanod a fikció és valóság közti különbségrol, hogy csillapítsd a rossz nyelvek okozta feszültséget. Tudod, én is kis településen élek, és százszor meggondoltam volna, hogy nyíltan beszéljek errol. Bár számomra sincsenek tabu témák, de a nyilvánosság mégiscsak más. Elgondolkodtató volt a probléma, amit felvetettél, olvasás közben azon töprengtem, vajon mit tennék a hosnod helyében.