Bársony István vadászként nemcsak a trófeát hajtotta, hanem a természet érzékeny észlelőjeként minden rezdülésével keresve ugyan a vadat, mégis a természet szeretetére nevel vadászként. Ez a novellagyűjteménye kicsit elüt a szokványos vadásztörténetekről. Minden írás főszereplője valamilyen élőlény: róka, agár, madár, nyúl, sokszor egyes szám első személyben, az állat eleven bőrébe bújva megjelenítve a vad és üldözője életét. Mindeközben felsejlik az erőd élete is. Egy-egy őszi melankolikus reggel, friss hajnal, azok az apró szépségek, amik csak az erdőt járó embernek tárulnak föl.