"Hordd el ezerfelé magad,
szakítsd meg a töretlen egységet,
szóródj szét, elárulva a semmit.
Fennmaradt nyomaid szikrázzanak
a végtelen űrben, és távolból
ismerjenek egymásra töredékeid."
Ezzel a radikális költői felszólítással kezdődik Áfra János Rítus című, harmadik verseskötete. És valóban: a kötet beszélője eltávolodik az Éntől, a lírai személyesség közvetlenségétől és az önfeltárás vallomásosságától. Sokkal inkább a személytelen vonzza, valami nagyon egyszerű, ugyanakkor bonyolult beszéd a közösről. Ami egyszerre archaikus, mégis jelen idejű.