Rejtőző kavicsok II.
Rejtőző kavicsok II.
Jelenleg nem rendelhető
Korábbi ár:
2 691 Ft
Borító ár:
2 990 Ft
Rendeléskor fizetendő online ár:
2 183 Ft
"Az elkövetkezendő tíz év legnagyobb ifjúsági könyvsikere!" Harle Tamás, író, újságíró
A "kavicsok" története a tanév végén ért véget és a nyári szünetben folytatódik, szerelemmel, árulással, bölcs tanításokkal és sors-keverte bonyodalmakkal.
Leírás
Raktári kód:
175280
ISBN:
9786155803291
EAN:
9786155803291
Megjelenés:
2019.
Kötésmód:kartonált
Oldalszám:
288
Nyelv:
magyar
"Az elkövetkezendő tíz év legnagyobb ifjúsági könyvsikere!" Harle Tamás, író, újságíró
A "kavicsok" története a tanév végén ért véget és a nyári szünetben folytatódik, szerelemmel, árulással, bölcs tanításokkal és sors-keverte bonyodalmakkal. Anna megpróbál talpra állni, bár továbbra is azt hiszi, hogy a kedvenc tanítványai tették tönkre. A lányát viszont visszakapta, aki súlyos titkot cipel, ám szerencsére a kissé hippi (vagy őrült?) nagyanyjával megosztja. Lille és Praetor végre hazugságok nélkül élvezheti a szerelmet, de olyan nem várt-, és félreérthető helyzetekbe sodródnak, hogy azok nem csak őket, hanem a környezetüket is próbára teszik lelkileg. Ki marad talpon, és ki bukik el? Krisz áruló vagy igaz barát? A sors valóban a legkegyetlenebb Jágó? - a szerző a Rejtőző kavicsok második részében is csak tálalja a történetet, a többit ránk és a fantáziánkra bízza.
A szerzőről
L. I. Lázár
ÖNÉLETRAJZ HELYETT
Cécómentesen érkeztem a Földre, bár anyám szerint a nagy ’70-es árvíz hozott. Így lettem az egyetlen, akinek semmi köze a gólyához. És ettől kezdve ki is lógtam a sorból rendesen. Már az óvodában fekete báránykodtam. Hős nagycsoportosként március 8-ra egy másik verset tanultam meg, mert nem tetszett, amit az óvó néni rám tukmált. Azt hiszem, Piroska néni orrolt rám egy darabig, anyám süllyedt szégyenében, de apám kihúzta magát, és én ezt biztatásnak vettem!...
Olvastam, írtam, rendületlenül! Mindent, ami a kezembe került és mindent, ami megihletett. Átírtam az általam silánynak tartott dalok szövegét, rímeket kalapáltam, meséket meséltem, naplót vezettem, élménytudósítottam. Igazából még a fiúk sem tudtak annyira lázba hozni, mint egy jó regény, vagy a pillanat, amikor kitettem a pontot egy-egy írásom végére.
Színész akartam lenni! Soha, semmi más. Így visszatekintve, én is meglepődöm ezen. Szavaltam, játszottam, rendeztem és már óvodásként pontosan láttam a jövőmet. Állok a deszkákon és olyan átéléssel játszom, hogy a közönség sír, ha sírok, nevet, ha nevetek. Mármint a maradék, mert nagy része a megjelenésem pillanatában elalél…
Újságíró lettem! Nem bántam meg. Csodálatos emberekkel találkoztam, akik gondolkodás nélkül hordták a köveket az épülő piramisomba. Bárdos András, Hajdú B. István, Kovácsi László, Sugár András, Serényi Péter, Szalay Péter, Bleuer István, Bresztyenszky László, Harle Tamás, Novák András, pár név azok közül, akinek szakmailag és emberileg sokkal tartozom. Meglehet, a piramis még közel sincs kész, de nekik és elsősorban a szüleimnek köszönhetően, olyan biztos alapokon áll, hogy a Kheopsszal is felveszi a versenyt.
Tanítani kezdtem! Életem legjobb döntése, hogy ’96-ban elfogadtam az újságíró iskola felkérését. Zseniális fiatalokkal hozott össze a sors, akik tudtukon kívül, rengeteget dolgoztak a korábban említett piramisomon. Hálából odaadtam nekik mindent, ami csak a fejemben volt, és rendre a szívemet is. Bárcsak felsorolhatnám őket. Azokat, akik nagy hatással voltak az életemre, azokat, akiket munkatársnak választottam, de a barátaimmá váltak, azokat, akik egy-egy írásukkal napot varázsoltak az égre, és azokat, akik újra és újra bebizonyították, a hernyóból nagyon hamar pillangó lesz, ha hisznek benne.
Szerencsés vagyok, ezt mindig is tudtam! Csodálatos gyerekkorom volt, egy bölcs és csupaszív apával, egy hurrikán erejével bíró anyával, egy nővérrel, akiért tűzbe mennék, és akitől azóta többször is bocsánatot kértem a hasmenések miatt. Van egy gyerekbőrbe bújt harcos angyalkám, aki naponta tanít valamit újat, van sok barátom, és ami a legfontosabb: vannak Kavicsaim! Akik nélkül csak egy porszem lennék!
Író akarok lenni! Anyám nem mond semmit, mert azóta rendet tartok a szekrényemben. Apám már nincs velem. Kihúzná valaki magát helyette? Biztatásnak venném…
Vélemények
