Rejtőző kavicsok
Rejtőző kavicsok
Jelenleg nem rendelhető
Korábbi ár:
2 241 Ft
Borító ár:
2 490 Ft
Rendeléskor fizetendő online ár:
2 241 Ft
Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival...
Leírás
Raktári kód:
913635
ISBN:
9789631193411
EAN:
9789631193411
Megjelenés:
2012.
Kötésmód:puhatáblás, ragasztókötött
Oldalszám:
256
Nyelv:
magyar
Tömeg [g]:
230
Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…
– Meddig tart még a kihallgatás?
Lille elszégyellte magát. Tényleg szó szerint letámadta.
– Innál valamit? Éhes vagy?
– Kislány, a kijelentő módról hallottál már?
Bocs… Esküszöm, nem kérdezek többet! – Lille felemelt egy kavicsot, nézte egy darabig, aztán eldobta. – Apám kavicsnak hívja a felbecsülhetetlen értékű embereket.
***
Lázár Ildikó 1970-ben született Gyergyószentmiklóson. Iskolásként azt tartották róla, hogy tollal a kezében jött a világra, pedig akkoriban még csak kísérletezett novellákkal, versekkel, élménybeszámolókkal, amelyeket a környezete nagy élvezettel olvasott. Bár színésznek készült, végül újságíróként talált önmagára. Az első magyarországi magánhírügynökség, a WestelPress (MobilPress) főszerkesztőjeként különböző témákban számos lapban publikált, munkáját a szakma többek között Nívó-díjjal és minisztériumi Ezüsttoll-díjjal jutalmazta. Mindezek ellenére Lázár Ildikó igazi hivatásának a tanítást tartja: Tizenhét éve fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy tanítványai széles vásznon keresztül lássák a világot.
A szerzőről
L. I. Lázár
ÖNÉLETRAJZ HELYETT
Cécómentesen érkeztem a Földre, bár anyám szerint a nagy ’70-es árvíz hozott. Így lettem az egyetlen, akinek semmi köze a gólyához. És ettől kezdve ki is lógtam a sorból rendesen. Már az óvodában fekete báránykodtam. Hős nagycsoportosként március 8-ra egy másik verset tanultam meg, mert nem tetszett, amit az óvó néni rám tukmált. Azt hiszem, Piroska néni orrolt rám egy darabig, anyám süllyedt szégyenében, de apám kihúzta magát, és én ezt biztatásnak vettem!...
Olvastam, írtam, rendületlenül! Mindent, ami a kezembe került és mindent, ami megihletett. Átírtam az általam silánynak tartott dalok szövegét, rímeket kalapáltam, meséket meséltem, naplót vezettem, élménytudósítottam. Igazából még a fiúk sem tudtak annyira lázba hozni, mint egy jó regény, vagy a pillanat, amikor kitettem a pontot egy-egy írásom végére.
Színész akartam lenni! Soha, semmi más. Így visszatekintve, én is meglepődöm ezen. Szavaltam, játszottam, rendeztem és már óvodásként pontosan láttam a jövőmet. Állok a deszkákon és olyan átéléssel játszom, hogy a közönség sír, ha sírok, nevet, ha nevetek. Mármint a maradék, mert nagy része a megjelenésem pillanatában elalél…
Újságíró lettem! Nem bántam meg. Csodálatos emberekkel találkoztam, akik gondolkodás nélkül hordták a köveket az épülő piramisomba. Bárdos András, Hajdú B. István, Kovácsi László, Sugár András, Serényi Péter, Szalay Péter, Bleuer István, Bresztyenszky László, Harle Tamás, Novák András, pár név azok közül, akinek szakmailag és emberileg sokkal tartozom. Meglehet, a piramis még közel sincs kész, de nekik és elsősorban a szüleimnek köszönhetően, olyan biztos alapokon áll, hogy a Kheopsszal is felveszi a versenyt.
Tanítani kezdtem! Életem legjobb döntése, hogy ’96-ban elfogadtam az újságíró iskola felkérését. Zseniális fiatalokkal hozott össze a sors, akik tudtukon kívül, rengeteget dolgoztak a korábban említett piramisomon. Hálából odaadtam nekik mindent, ami csak a fejemben volt, és rendre a szívemet is. Bárcsak felsorolhatnám őket. Azokat, akik nagy hatással voltak az életemre, azokat, akiket munkatársnak választottam, de a barátaimmá váltak, azokat, akik egy-egy írásukkal napot varázsoltak az égre, és azokat, akik újra és újra bebizonyították, a hernyóból nagyon hamar pillangó lesz, ha hisznek benne.
Szerencsés vagyok, ezt mindig is tudtam! Csodálatos gyerekkorom volt, egy bölcs és csupaszív apával, egy hurrikán erejével bíró anyával, egy nővérrel, akiért tűzbe mennék, és akitől azóta többször is bocsánatot kértem a hasmenések miatt. Van egy gyerekbőrbe bújt harcos angyalkám, aki naponta tanít valamit újat, van sok barátom, és ami a legfontosabb: vannak Kavicsaim! Akik nélkül csak egy porszem lennék!
Író akarok lenni! Anyám nem mond semmit, mert azóta rendet tartok a szekrényemben. Apám már nincs velem. Kihúzná valaki magát helyette? Biztatásnak venném…
Vélemények
