Páskándi Géza
Páskándi Géza (1933 Szatmárhegy – 1995 Budapest) Író, költő, drámaíró. Korai versei a második világháború utáni első költőnemzedékhez kapcsolják. Többek közt Majakovszkij, Ady, Dsida Jenő és a magyar népdal hatott verseire, abszurd drámái, színművei mellett a gyermekirodalom területén is maradandót alkotott. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem harmadéves hallgatója, amikor 1957 márciusában letartóztatják, és az 1956-os diákszövetségi reformtervhez fűzött kiegészítései miatt, az állam és közrend elleni izgatás vádjával hat év börtöbre ítélik. A börtönbüntetést a Duna-delta egyik munkatáborában töltötte. Szabadulása után Bukarestet jelölték ki kényszerlakhelyéül, ahol könyvtári munkásként, majd bibliográfusként dolgozott. 1967-től jelenhettek meg ismét írásai. Az 1970-es évek elején a Kriterion Kiadó szerkesztője volt Kolozsváron. 1974-ben települt Magyarországra, ahol a Kortárs folyóirat munkatársa, majd 1991-től a Nemzeti Színház dramaturgja lett. Írói munkássága több elismerésben részesült: 1977-ben József Attila-díjat, 1993-ban Kossuth-díjat, 1999-ben posztumusz Szép Ernő-díjat kapott. Legismertebb gyermekirodalmi művei: Szebb a páva, mint a pulyka (versek) 1968 Zápfog király nem mosolyog (mesék) 1969 A szárnyas bocs (mesék) 1975 Tréfás-pipás-kupakos (versek) 1979 A királylány bajusza (mesejátékok) 1984 A szalmabábuk lázadása (meseregény) 1985, film készült belőle 1999-ben Palásthy György rendezésében A Nagy Légyölő (meseregény) 1991
Díjak
József Attila-díjat - 1977 Kossuth-díjat - 1993 posztumusz Szép Ernő-díj - 1999