Napló
Napló
Jelenleg nem rendelhető
Korábbi ár:
3 149 Ft
Borító ár:
3 499 Ft
Rendeléskor fizetendő online ár:
2 554 Ft
Lázár Ervin naplója, melyet budapesti évei alatt, 1984-től 2006 végén bekövetkezett haláláig vezetett, ablakot nyit az író belső világára, amelyből irodalmi alakjai, mesehősei táplálkoznak. Pillanatnyi impresszióit kifejező mondatok, gyermekkori emléktöredékek, játékos szókapcsolatok, kitalált nevek, epés megjegyzések, hétköznapi töprengések egyaránt megfordulnak a szövegben, ahogy novellavázlatok és teljesen kidolgozott elbeszélések is. Lázár Ervin gondolati szimbiózisban élt művei hőseivel és Tolna megyei szülőföldjével, „Rácpácegressel” is, melynek emlékeiből a fővárosban töltött évtizedei alatt is sokszor merített ihletet. Naplóját lapozgatva annak az alkotóművésznek a lelkivilága, gondolkodásmódja válik érthetővé és szerethetővé, akit eddig leginkább a méltán népszerű A Négyszögletű Kerek Erdő vagy a Csillagmajor szerzőjeként ismertünk.
Lázár Ervin 1936-ban született Budapesten, ám gyermekkorát Alsó-Rácegrespusztán töltötte, ahol édesapja uradalmi intézőként dolgozott. Felsőfokú tanulmányait az ELTE Bölcsészkarának újságíró szakán kezdte, majd Pécsen, később a fővárosban dolgozott újságíróként, szerkesztőként. 1989-től szabadfoglalkozású íróként alkotott, miközben a Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Jellemző műfajai az elbeszélés és a jellegzetes, újszerű hangot megütő mese. Olvasóközönsége körében egyedi hangvételű meséivel lett igazán népszerű, melyekkel háromszor nyerte el Az Év Gyermekkönyve díjat. A tíz éve elhunyt Lázár Ervin idén lenne 80 éves – naplója újrakiadásával a népszerű íróra emlékezünk.
„Gyerekkoromban még volt házam. A szüleim háza, ahol tökéletes védelmet gondoltam magam köré. Amiről már tudom, hogy illúzió volt, de érzelmileg mégiscsak valóságos. Elbillen. Nyaklik. Akkor még álmomban sokat repültem. A kert zugában álló méhes rongyolódott zsuppos tetejéről indultam oldalamhoz szorított karokkal, minden izmomat megfeszítve próbáltam emelkedni, s nagy élmény volt, ha sikerült. Bizonyos magasság elérése után már magabiztosan suhangattam. Ébren meg kitaláltam magamnak az üvegburát. A sérthetetlent és a láthatatlant. Ebben az üvegburában utazgattam. Kényelmesen hasra fekve. Engem nem látott senki, én mindent láttam, hiszen a bura üvegén át minden irányba szabad kilátás nyílt. Tengerek fölött repültem, bejártam az afrikai őserdőket, Indiában hosszasan repültem, a zsákmányt cserkelő tigris fölött. Inkább csak tájak érdekeltek. Erdők, szavannák. Meg sem érintett, hogy semminek sem érezném az illatát, az izgalmát, a veszélyét. Éppen ezért kellett az üvegbura. A védettség miatt. Az élet lényegétől féltem. A részvételtől.”
Leírás
Raktári kód:
152042
ISBN:
9789632277615
EAN:
9789632277615
Megjelenés:
2016.
Kötésmód:keménytáblás, védőborítóval
Oldalszám:
408
Nyelv:
magyar
Lázár Ervin naplója, melyet budapesti évei alatt, 1984-től 2006 végén bekövetkezett haláláig vezetett, ablakot nyit az író belső világára, amelyből irodalmi alakjai, mesehősei táplálkoznak. Pillanatnyi impresszióit kifejező mondatok, gyermekkori emléktöredékek, játékos szókapcsolatok, kitalált nevek, epés megjegyzések, hétköznapi töprengések egyaránt megfordulnak a szövegben, ahogy novellavázlatok és teljesen kidolgozott elbeszélések is. Lázár Ervin gondolati szimbiózisban élt művei hőseivel és Tolna megyei szülőföldjével, „Rácpácegressel” is, melynek emlékeiből a fővárosban töltött évtizedei alatt is sokszor merített ihletet. Naplóját lapozgatva annak az alkotóművésznek a lelkivilága, gondolkodásmódja válik érthetővé és szerethetővé, akit eddig leginkább a méltán népszerű A Négyszögletű Kerek Erdő vagy a Csillagmajor szerzőjeként ismertünk.
Lázár Ervin 1936-ban született Budapesten, ám gyermekkorát Alsó-Rácegrespusztán töltötte, ahol édesapja uradalmi intézőként dolgozott. Felsőfokú tanulmányait az ELTE Bölcsészkarának újságíró szakán kezdte, majd Pécsen, később a fővárosban dolgozott újságíróként, szerkesztőként. 1989-től szabadfoglalkozású íróként alkotott, miközben a Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Jellemző műfajai az elbeszélés és a jellegzetes, újszerű hangot megütő mese. Olvasóközönsége körében egyedi hangvételű meséivel lett igazán népszerű, melyekkel háromszor nyerte el Az Év Gyermekkönyve díjat. A tíz éve elhunyt Lázár Ervin idén lenne 80 éves – naplója újrakiadásával a népszerű íróra emlékezünk.
„Gyerekkoromban még volt házam. A szüleim háza, ahol tökéletes védelmet gondoltam magam köré. Amiről már tudom, hogy illúzió volt, de érzelmileg mégiscsak valóságos. Elbillen. Nyaklik. Akkor még álmomban sokat repültem. A kert zugában álló méhes rongyolódott zsuppos tetejéről indultam oldalamhoz szorított karokkal, minden izmomat megfeszítve próbáltam emelkedni, s nagy élmény volt, ha sikerült. Bizonyos magasság elérése után már magabiztosan suhangattam. Ébren meg kitaláltam magamnak az üvegburát. A sérthetetlent és a láthatatlant. Ebben az üvegburában utazgattam. Kényelmesen hasra fekve. Engem nem látott senki, én mindent láttam, hiszen a bura üvegén át minden irányba szabad kilátás nyílt. Tengerek fölött repültem, bejártam az afrikai őserdőket, Indiában hosszasan repültem, a zsákmányt cserkelő tigris fölött. Inkább csak tájak érdekeltek. Erdők, szavannák. Meg sem érintett, hogy semminek sem érezném az illatát, az izgalmát, a veszélyét. Éppen ezért kellett az üvegbura. A védettség miatt. Az élet lényegétől féltem. A részvételtől.”
A szerzőről
Lázár Ervin
1936. május 5. - 2006 december 22.
Nemzedékek számára a legkedvesebb gyerekkönyvszerző, akinek számos kötete már életében klasszikussá vált. Művei alapjaiban változtatták meg a kortárs meseírói hagyományt. Meséin, regényein kívül komoly elismeréseket szerzett más műfajokban is. Több IBBY-díj mellett 1996-ban Kossuth-díjat kapott. A Móra Kiadó új sorozatot indít legjelentősebb gyerekkönyveiből, fiatal illusztrátorok rajzaival.
Édesapja Lázár István uradalmi intéző, édesanyja Pentz Etelka. A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán – ahol a Lázár-család 1951-ig élt – töltötte gyermekéveit. Iskolába a környező falvakba járt. 1950 októberétől a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult tovább s 1954-ben ott érettségizett. Felsőfokú tanulmányait az érettségi évében kezdte meg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán, újságíró szakon.
1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben szerzett magyartanári diplomát. 1959-től 1963-ig dolgozott az Esti Pécsi Naplónál. 1964. január 1-je és 1965. március 15-e között a Dunántúli Napló s egyidejűleg a Jelenkor munkatársa volt. Újságíróként igazi műfaja a riport. 1965 márciusától 1971. április 30-ig az Élet és Irodalom tördelőszerkesztője. Ettől kezdve 1989-ig szabadfoglalkozású író. 1989-ben – a lap első számának megjelenéséig – az Új Idők szerkesztőbizottságának tagja volt. A Magyar Fórum alapító tagja; a lapnál 1989. október 1-jétől 1990. augusztus 10-ig főmunkatársként dolgozott. Majd olvasószerkesztőként 1990. augusztus 11-től 1991. május 9-ig a Magyar Napló, 1991. május 10-től 1992. január 15-ig a Pesti Hírlap, 1992. január 16-ától augusztus 31-ig a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1992 szeptemberétől a Hitel olvasószerkesztője. Tagja volt 1959-től 1994-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, ahol 1991 és 1994 között az etikai bizottság munkájában is részt vett. A Magyar Írószövetségbe 1969-ben lépett be, sokáig választmányi tag volt. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Számára meghatározó volt a gyermekkor alapélménye: inspirációi java részét – bevallottan – onnan meríti. Stílusa filmszerű, „láttató” (szövegei a rádiós, színpadi és filmes feldolgozások alapjául szinte kínálják magukat); dialógusai balladisztikusan tömörek. Nyelve egyéni, játékos, melyet sajátos humora, iróniája több jelentésréteggel gazdagít. Írásainak középpontjában mindenkoron a morális értékek problematikája állt. Első megjelent novelláját 1958-ban a Jelenkor közölte. 1964-ben jelent meg A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye a Móra Kiadó gondozásában, későbbi állandó illusztrátora, Réber László rajzaival. 1966-ban Csonkacsütörtök címmel látott napvilágot első elbeszéléskötete, amelyet rövidesen követett a második: Egy lapát szén Nellikének (1969), majd a – már az abszurd jegyeit is magán viselő – harmadik: Buddha szomorú (1973).
Jellemző műfaja továbbra is az elbeszélés és a mese; A fehér tigris (1971) című, groteszk hangvételű regénye az egyetlen maradt.
Meséi példa nélkülien új, jellegzetes hangon szólaltak meg, s ez olvasói körében a rajongásig népszerűvé tette. A Hétfejű Tündér (1973) című kötete két kiadónál nyolcszor jelent meg nyomtatásban, s számos színpadi adaptációja is készült – amelyek közül a Kőváry Katalin rendezte első előadássorozat (bemutató: 1976. február 6.) azért is jelentős, mert biztosította az író számára, hogy továbbra is szabadúszó legyen. Berzsián és Dideki (1979) című meseregényéért – amely szintén több feldolgozást ért meg; Lengyel Pál például megrendezte színházi és bábszínházi produkcióként egyaránt – a nemzetközi zsűri 1982-ben Andersen-diplomával tüntette ki. A Négyszögletű Kerek Erdő(1985) című kötet megkapta az Év Könyve jutalmat – később a Bab Berci kalandjai (1989), valamint a Csillagmajor (1996) nyerte el ugyanezt.
A Magyar Rádió Elnöksége I. díjban részesítette a Rádiószínház 1986. évi kishangjáték-pályázatára benyújtott Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátékáért. Hangjátékai A Franka Cirkusz összefoglaló cím alatt 1990-ben kötetbe gyűjtve jelentek meg. Közülük A hang címűt Rózsa Pál zenéjével Sándor János operaszínpadra állította. A legkisebb boszorkány című mesejátékáért 1991-ben megkapta az Új Magyar Hangjáték – 1990 pályázat szerzői díját.
Az Év Gyermekkönyve kitüntetésre – amelyet az IBBY (Nemzetközi Gyermekkönyv Tanács) Magyar Bizottsága adományoz – meséit három alkalommal találták érdemesnek: az 1989-es év díjazottja a Bab Berci kalandjai lett; az 1990-esé a Lovak, kutyák, madarak; az 1993-asé pedig A manógyár.
A bábjáték műfajához is vonzódott (1992–93 folyamán rövid ideig az Állami Bábszínház dramaturgja volt). A legkisebb boszorkány bábdarabként is sikert aratott s az Árgyélus királyfi eleve bábszínpadra íródott.
Elbeszélései többféle összeállításban, több kiadásban is olvashatók; a legbővebb válogatást a Hét szeretőm (1994) című kötet tartalmazza. Csillagmajor (1996) cikluscímmel – a szülőföld, a puszta hangulatát idéző – új elbeszéléseivel jelentkezett, majd Kisangyal (1997) összefoglaló cím alatt régebbi és még meg nem jelent novelláiból válogatott.
Fontosabb DÍJAK, elismerések:
1974 – József Attila-díj
1980 – a Művészeti Alap Irodalmi Díja
1981 – Állami Ifjúsági Díj
1982 – Andersen-diploma
1985, 1989, 1996 – Az Év Könyve-jutalom
1989, 1990, 1993 – Az Év Gyermekkönyve-díj (IBBY)
1990 – Déry Tibor-jutalom
1992 – a Soros Alapítvány Életműdíja
1995 – MSZOSZ-díj
1996 – Kossuth-díj
1999 – Pro Literatura-díj
2005 – Prima Primissima-díj
Lázár Ervin hivatalos honlapja: http://lazarervin.com/
Lázár Ervin a Facebookon: http://goo.gl/ORZARN
Vélemények
