Letizia - Napóleon és az édesanyja
Alain Decaux
Letizia - Napóleon és az édesanyja leírása
"Anyámnak köszönhetem a szerencsémet, és minden jót, amit valaha cselekedtem" - írta egyszer Napóleon, holott ő tette ezt az egyszerű korzikai asszonyt egy császár, három király, egy királynő és két uralkodó hercegnő édesanyjává. És ezt nemcsak a gyermeki hála és a fejedelmi udvariasság mondatta vele... A történészek maguk is csodálattal adóznak Letizia Buonaparte alakjának. Stendhal egyenesen így ír róla: "Ez a páratlan nő, bízvást mondhatjuk, egyedülálló jellem Franciaországban... "A kis korzikai ügyvéd szépséges hitvese, akinek egész fiatalsága komoly anyagi gondokkal küszködve telt, 35 évesen nyolc gyerekkel maradt özvegyen, mégsem omlott össze... Kemény kézzel, vasakarattal irányította a család ügyes-bajos dolgait, s bravúrosan osztotta be elenyészően csekély jövedelmét. Szinte egyik napról a másikra Franciaország első asszonya lett: Madame Mére, a Császár édesanyja. Féltő büszkeséggel figyelte legkedvesebb fia lélegzetelállító pályafutását, de sosem hódolt be Napóleonnak. Ő volt az egyetlen a családban, aki szembe mert szállni vele. A Császár bukása után neki is el kellett hagynia Franciaországot, de VII. Pius pápa befogadta, így haláláig Rómában élhetett. A Szent Ilona szigetére száműzött fia érdekében folyton ostromolta a királyt, de nem ért el semmi eredményt. Megtört szívvel morzsolgatta hosszúra mért utolsó éveit, s nemcsak Napóleont élte túl (tizenöt évvel), hanem rajta kívül még két gyermekét, több unokáját, köztük a római királyt, a bukott Császár egyetlen törvényes fiát is, akibe pedig minden reményét vetette.
