A középkor alkonya óta egyre gyorsabb ütemben távolodik a modernizálódó természettudomány a vallási-mitológiai gyökereit elveszítő művészetek világától. Már intézményesen is rég elkülönült a "humán" és a "reál", egyre ritkábban csodálkozhatunk rá olyan gondolkodókra, akik - mint Paracelsus vagy Goethe - a nagy egészet próbálják áttekinteni. Andrzej Szczeklik, a kiváló orvos, tudós és kutató a műveltség mindkét szférájáról beavatottként írhat. Mint a Katharszisz című könyvében, e műben is kapcsolatot teremt a legújabb tudományos felfedezések és a mitológiai őskezdetek között (még az antikvitásnál archaikusabb sámánizmus, a két világ határán álló Orpheusz is szóba kerül). De ezúttal az egyéniségéről és a korról, a nyolcvanas-kilencvenes évek Krakkójáról is megtudhatunk valamit, akárcsak a klinikáról, ahol olyan pácienseket is kezelt, mint Czesław Miłosz vagy Sławomir Mrozek.