Kiáltok, miért nem hallod?!

Vajon van-e olyan tinédzser - magyar, brazil, koreai, vagy akármilyen nemzetiségű - a föld kerekén, aki boldog? Nem pillanatnyi, csókolózásnyi idejű boldogságról van szó, hanem hosszantartó elégedettségröl. Nem valószínű, hogy a sihederek tudnak gondtalanok lenni. Akkor sem, ha mindenük megvan, és anyuci és apuci körülrajongja őket, és végképp nem, ha bármiben kilógnak a társaik közül. 
Timothy mindenben különc. Timothyt bántják az osztálytársai, és Timothy bántja önmagát. Aztán a fiú egyszer csak szárnyakat kap, és szállni kezd. Erején felül küzd, hogy megmutassa képességeit mint pop-zenész. A siker elsöprő: Timothy sztár! 
És akkor a következő kérdés az, hogy: jó-e sztárnak lenni? "Esküszöm, ha én volnék zongorista vagy színész, vagy mi, és énértem volnának így oda ezek a hülyék, az szar volna. Én azt akarnám, hogy még csak ne is tapsoljanak. Sosem azt tapsolják meg, amit kéne." Igy gondolta Jerome David Salinger, a Zabhegyező írója, és így gondolta Tim is, amikor rajongói leveleit olvasta.
Aztán a szerencse újra megtalálja őt Melody személyében, aki a valódi létet testesíti meg, érzelmeket és szenvedélyt, de akit megriaszt a sztár körüli felhajtás, és aki nem tud megbirkózni sem a rajongók féltékenységével, sem az újságírók álnok támadásaival. 
Ki lehet-e törni az aranykalitkából - ez foglakoztatja a szerelmeseket, és a szerző kíméletesen elénk tárja a sztárságból kiszabadult Embert, aki eljuthat a boldogság peremére. De, vajon megengedik-e neki a rajongók, hogy szabad Emberként éljen? És szabad-e a zseninek átlagember módjára elpazarolnia az életét?
A regény harmadik helyezést ért el az Atlantic Press Kiadó Női regénypályázatán.