Júlia szép leány

Legyen magyar, legyen erdélyi, legyen egyetemes!” – így fogalmazta meg elvárásait az erdélyi magyar íróközösség felé a múlt század harmincas éveiben az erdélyi magyar színjátszás feltámasztására létrejött kolozsvári Thália Rt. Valljuk meg: nagy kihívás ez egy drámaíró számára! A tehetségekben nem szűkölködő helikoni írónemzedék azonban fényesen kiállta a próbát: Tamási Áron, Hunyady Sándor, Bánffy Miklós, Kós Károly és más, jeles erdélyi szerzők művei sorra sikert arattak mind az erdélyi, mind az anyaországi színpadokon.

E sorba illeszkednek Nyirő József ekkortájt született színművei. Életében bemutatott mindhárom drámája – Júlia szép leány, Jézusfaragó ember és Az új haza – zajos sikert ért el, utóbbi kettő a Nemzeti Színház színpadán is. Nyirő drámái az életmű szerves részét képezik, hiszen ugyanannak a hagyománynak a „kivirágzásai”, amely remek prózai műveinek is fundamentumát képezik. E fundamentumot pedig a székely népélet, a székely mentalitás, a hagyományok és mítoszok alkotják. Drámaíróként azonban – s bizonyára nem véletlenül – szenvedésekkel teli emigrációs éveiben jutott a csúcsra A Megfeszített és A Próféta megírásával. Ezek bemutatása mindmáig a magyar színházi szakma törlesztésre váró adóssága…

Bár színművek leginkább a színpadon „élnek”, bátran ajánljuk e kötetet olvasásra is, hiszen Nyirő Józsefből a drámáiban is minduntalan előjön a vérbeli elbeszélő, így olvasmányként ugyanúgy teljes értékű élvezetet nyújtanak.