Jób útja

A szenvedő ember stációi

„Jób könyve nem azért burkolja hallgatásba Istent, mert semmit sem tudunk modani róla. Máskülönben sosem írták volna meg ezt a könyvet. Jób könyve azonban búcsút vesz a teológia bizonyos irányzataitól – és nem kell fájlalnunk e veszteséget: a teológiától, mint a mennyre vetített földi bölcsességtől; a teológiától, mint valamely felsőbb lényről szóló kegyes elmélkedéstől, amely teljesen összetéveszti Istent a róla szóló hagyományos avagy újkeletű eszmékkel; és a teológiától, amely az Istentől eredő közvetlen kinyilatkoztatás szócsöveként állítja be magát. Jób könyve velejéig szkeptikus és nem ad hitelt mindennek. Ellenkezőleg, egyértelműen kimondja, hogy mindezek csak faragott képek, Isten azonban nem ez. Jób könyvével egyetértésben kijelenthetjük, hogy valamennyi álteológia alapvető kritikája a teológiának nem a végét, hanem a kezdetét jelenti.” (Konrad Schmid)

E könyv nem tesz kísérletet a Jób könyvével kapcsolatos valamennyi kérdés megválaszolására, amiképp e szemléletmódok teljes palettájának lefedésére sem. Ellenkezőleg, a bevezető fejezetben Konrad Schmid nyújt elemző betekintést a könyv felépítésébe, amely a könyvet teljes egészként láttatja. Az ezt követő fejezetekben Manfred Oeming ad éles látleletet a könyv különböző felvetéseiről, beleértve a dialógusok összefoglalását, Jób monológját, Elíhu beszédét („az ellen-monológot”), Jób találkozását Istennel és az út végállomását. A két szerző tudományos és teológiai megközelítése a könyv közérthető, gazdagító olvasatát nyújtja