Bán Zoltán András három elbeszélést egybegyujto kötetében semmi sem az, aminek elso pillantásra látszik. Az Apám volt maró hangú pamfletjének távoli és megközelíthetetlen hose, a holokauszttúlélobol lett sikeres író saját sorsának foglyaként leplezodik le. A Kotányi fohadnagy ávós tisztjének a haláltánca sajátos, már-már bizarr fénytörésben mutatkozik meg, jócskán távol esve az 1956-os forradalom eseményeinek megszokott ábrázolásaitól. Az operai szcenírozású bosszútörténet, a Hölgyszonáta esetében pedig jó ideig az sem bizonyos, hogy egyáltalán ki szövi a történet fonalát, az elbeszélés zenei logikával felépülo prózanyelve rendre különös utakra tereli az olvasót. S ha úgy találnánk, hogy bizonyos motívumok (legfoképpen a számvetés az Anya és a leszámolás az Apa alakjával, valamint a világszemlélet és az eloadásmód eredendoen zenei ihletettsége) egybekapcsolják a három történetet, bizonyára nem tévednénk nagyot ? ez a kötet, ki tudja, talán nem is csupán egymás mellé helyezett novellák gyujteménye, hanem hasonló alapkérdéseknek a körüljárása.