Harminc év után: 1987

Harminc év! Több, mint egy emberöltő. Sajnos nagyon keveset tudnak az utánunk jövők arról, mit jelentett nálunk a kommunista korszak brutális, illetve alattomos változata, hogyan történt meg Magyarországon ennek a rendszernek az átalakítása.

Visszatekintésemet ezért első renden a fiatal nemzedéknek szánom. Azoknak, akik a 80-as években vagy később születtek. Ők lehetnek majd elfogulatlan bírái annak, ami velünk és általunk történt. Tanúságtétel gyanánt vetettem papírra emlékezéseimet. Szemtanú és résztvevő kér szót e könyv lapjain. Azt próbálta megfogalmazni szerzője, amit ő látott, tapasztalt. Amiről annak idején írásban is töprengett. Olyan eseményekről szól, ahol személyesen ott volt. Többek között egy történelmi szerepre vállalkozó mozgalom születésénél. Véletlenül, de föltehetően nem teljesen véletlenül. Évtizedek távlatából szeretnék magam is tisztában lenni azzal, mit tettem akkor, mit gondoltam. Emlékeket válogatva, kitéve magamat az emlékezés csélcsap mivoltának. Ez persze óhatatlanul elfogultságot is jelent. …

1987 Magyarországa kétségkívül egy másik világ volt. Magától értetődő ez, de mégsem egészen az. Más politikai viszonyok uralkodtak, más törvények szabályozták az emberek életét, mások voltak lehetőségeik. Amihez hozzátartozott, és errről gyakran megfeledkeznek az akkori helyzet későbbi elemzői, az a fontos körülmény, hogy egy külső nagyhatalom hadserege állomásozott az országban. Mindazonáltal – föltehetően életkorom okán is – én mégsem érzem úgy, hogy áthatolhatatlan fal választaná el azt a korszakot a mától – idézzük a Szerzőt arról az évről szóló művéből, amikor megalakult a Bethlen Gábor Alapítvány, megalakult az MDF, tehát amikor sorsfordító történések főszereplője volt.