Hagyomány, hatás, iszony
Hagyomány, hatás, iszony
Jelenleg nem rendelhető
Korábbi ár:
2 610 Ft
Borító ár:
2 900 Ft
Rendeléskor fizetendő online ár:
2 117 Ft
?Hogyan kellene élni? Önmagunkban őrzött, jobbik énünkhöz méltón, kifelé, vagy a világból csak átszűrt hatásokat engedve magunkhoz, befelé?
Talán úgy kellene élni, véltem egykor, mint a jó öreg Quincey, a vén ópiumevő, mély völgyben, kis, fehér falú házban, amely körül mindig virágzik valami, télen pedig, a legfagyosabb, legdermesztőbb zimankó idején, jól befűtött kandalló mellett, hangulatfényben üldögélve, a tűztér előtt süppedező szőnyeg, csukott zsaluk, a földig érő, súlyos függönyök széles ráncokban terülnek szét a padlón.
Talán úgy kellene élni, véltem egykor, mint a jó öreg Quincey, a vén ópiumevő, mély völgyben, kis, fehér falú házban, amely körül mindig virágzik valami, télen pedig, a legfagyosabb, legdermesztőbb zimankó idején, jól befűtött kandalló mellett, hangulatfényben üldögélve, a tűztér előtt süppedező szőnyeg, csukott zsaluk, a földig érő, súlyos függönyök széles ráncokban terülnek szét a padlón.
Leírás
Raktári kód:
174746
ISBN:
9789633490020
EAN:
9789633490020
Megjelenés:
2012.
Kötésmód:füles, kartonált
Oldalszám:
242
Nyelv:
magyar
Tömeg [g]:
340
?Hogyan kellene élni? Önmagunkban őrzött, jobbik énünkhöz méltón, kifelé, vagy a világból csak átszűrt hatásokat engedve magunkhoz, befelé?
Talán úgy kellene élni, véltem egykor, mint a jó öreg Quincey, a vén ópiumevő, mély völgyben, kis, fehér falú házban, amely körül mindig virágzik valami, télen pedig, a legfagyosabb, legdermesztőbb zimankó idején, jól befűtött kandalló mellett, hangulatfényben üldögélve, a tűztér előtt süppedező szőnyeg, csukott zsaluk, a földig érő, súlyos függönyök széles ráncokban terülnek szét a padlón. A boldogság, úgy képzeltem, teástálcával lép be szobám ajtaján, hozza a kosztolányis ?rubin-teát és sárga páragőzt?, a szellemi ember legkedvesebb italát. Thomas de Quincey, saját bevallása szerint, este nyolctól reggel négyig egyfolytában teázott, ezt különösen vonzónak találtam.?
Talán úgy kellene élni, véltem egykor, mint a jó öreg Quincey, a vén ópiumevő, mély völgyben, kis, fehér falú házban, amely körül mindig virágzik valami, télen pedig, a legfagyosabb, legdermesztőbb zimankó idején, jól befűtött kandalló mellett, hangulatfényben üldögélve, a tűztér előtt süppedező szőnyeg, csukott zsaluk, a földig érő, súlyos függönyök széles ráncokban terülnek szét a padlón. A boldogság, úgy képzeltem, teástálcával lép be szobám ajtaján, hozza a kosztolányis ?rubin-teát és sárga páragőzt?, a szellemi ember legkedvesebb italát. Thomas de Quincey, saját bevallása szerint, este nyolctól reggel négyig egyfolytában teázott, ezt különösen vonzónak találtam.?
Vélemények
