Ebben a magazinban több mint száz #gasztrocsajt mutatunk be, azaz olyan nőket, akik a gasztronómiát választották hivatásul. Célunk, hogy ihletet és jó példákat hozzunk itthonról és az egész világból, valamint megmutassuk: érdemes a saját, önazonos utunkat járni, akkor is, ha az esetleg elsőre furcsának vagy rögösnek tűnik. Íme, néhány következtetés, amit a számos interjú és találkozás után levontam: Sokszínűségünkben valójában mind egyformák vagyunk. Teljesen mindegy, hogy Budapesten, Amszterdamban, Berlinben, vagy Tel-Avivban élünk, hogy alacsonyak, magasak, soványak, molettek, szőkék, barnák, feketék, arabok, zsidók vagy romák vagyunk, mindez csak a keret. Amikor főzünk és etetünk, egyformák vagyunk. A gasztronómiával foglalkozó nők a legjobb fej emberek. A kulináris szakmák a megosztásról szólnak: átadjuk egymásnak a receptjeinket, ételeinket, kedvenc helyeinket, barátságainkat, kapcsolatainkat, történeteinket. A főzés és az evés/etetés még mindig a létező legjobb kommunikációs eszköz, amely minden korlátot lebont. Aki gasztronómiával szeretne foglalkozni, álljon be először két napra egy éttermi konyhára. Azzal a tévhittel szemben, miszerint a cukrászlányok egész nap pisztáciás süteményt díszítenek, az igazság az, hogy néha órákon át gumikesztyűben mosogatnak. Szenvedély, vízió, hitelesség, önazonosság, és rengeteg, kőkemény munka a kulcsa a sikernek ebben az összes, a következő oldalakon megjelenő #gasztrocsaj egyetértett Budapesttől Varsóig. Ebben a kiadványban a legnehezebb feladatnak az bizonyult, hogy ki maradjon ki, hiszen itthon is rengeteg az inspiráló, bemutatásra váró szereplő. Aggodalomra semmi ok, folytatás következik! Mautner Zsófi