Eszterházy János élete és mártírhalála

Gróf Esterházy Jánosnak egyetlen „bűne” volt: a tömeggyilkos nácikat éppúgy megvetette, mint a tömeggyilkos kommunistákat, a népirtó Hitlert éppúgy, mint a népirtó Sztálint.
„A szlovákiai magyarság csak magyar. Keresztény és nemzeti alapon állunk, de a nyilaskeresztes beállítottság épp oly távol idegen számunkra, mint a bolsevisták sarlós kalapácsa.”
Tudta, hitte, vallotta: a nácik erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek.
Tudta, hitte, vallotta: a kommunisták erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek.
Ígérgetnek, de soha egyetlen ígéretüket nem tartják be. Mindig a nép, a nemzet boldogulásáról, a haza felvirágoztatásáról papolnak, de csak saját aljas érdekeik lebegnek a szemük előtt; mindig hazudnak, igazat véletlenül sem mondanak; számukra csak egy a fontos: erőszakkal megszerzett hatalmuk bármi áron történő fenntartása, megőrzése.
Gróf Esterházy János magyar volt, keresztény volt, becsületes volt a 20. században.
Magyar volt a cinikus és erkölcstelen politikusok által kiagyalt, Magyarországra kényszerített trianoni békediktátummal darabokra szaggatott Közép-Európában.
Hívő keresztény volt egy mindinkább hitetlenné, cinikussá, önérdekűvé sorvadó, rothadó Európában.
Becsületes ember volt, amikor becsületesen élni egyre több ember számára már nevetséges maradiság, a becstelen világban becsületesnek megmaradni sokak számára haszontalan (azaz: haszon nélküli) ostoba magatartás.
A politikus Esterházy János becsületes ember volt. Ez a 20. század általános – és sokak által elfogadott – értékrendje szerint fából vaskarika. Vagy egyszerűen: ostobaság! De ahogy fából nem lehet vaskarikát csinálni, vaskarikából sem fakarikát.
Esterházy János becsületes, keresztény magyar ember volt. Ezért utálták a nácik (németek, szlovákok), ezért gyűlölték a kommunisták („szovjetek”, magyarok, szlovákok).