Erdélyi szarvasok és medvék nyomában

Thurn-Rumbach István kevéssé ismert alakja a magyar vadászirodalomnak, pedig kitűnő vadász és remek író is volt egyben. A két világháború között Eszterházy Lászlóval, Storcz Mátyással és Fuchs Antallal együtt sokat tett a vadászkultúra fejlődéséért.

E kötetben a „kárpáti vadon” szépségeivel ismerteti meg az olvasót, az 1920-as, 30-as években itt szerzett tapasztalatait, vadászemlékeit foglalja össze. Zsákmányai között szarvas, medve, farkas, hiúz, nyírfajd, siketfajd és keselyű is szerepel.

Thurn-Rumbach írói stílusa kifejező és izgalmas, az írások hangulatvilága Maderspach Viktoréhoz hasonló. Ő maga klasszikus vadászkarakter, aki elfogadja a természet kihívását, dacol erejével, ugyanakkor tiszteli is azt, a sportszerűséget pedig mindennél fontosabbnak tartja. Nehéz terepen és mostoha viszonyok között is az a legfőbb törekvése, hogy a vadat „vadászias formák közt” ejtse el. Ez „azon pontok egyike, amely körül eldől, hogy a vadászat a vad legyilkolása csupán, vagy testet-lelket edző, férfias mesterség.” Nem hallgatja el a nehézségeket, a hibalehetőségeket, sem a nyers részleteket. Ettől válnak írásai életszerűvé és hitelessé, és ez teszi művét még a vadászat iránt csak felületesen érdeklődők számára is érdekessé.

A kötetet a szerző eredeti fényképfelvételei illusztrálják, a függelékben pedig hasznos tájékoztatást kapunk „a kárpáti vadász célszerű felszereléséről” is.