Éneklő folyó

Tisza-parti Anna Karenina-történet

„Halász Margit mondataiban jó otthon lenni, jó kint lenni velük. Kint, igen, mert az ő prózája kert, liget, lugas. Titokzatos, de csak annyira, hogy el lehessen bújni benne. Magadra maradhatsz vele: fölkavar és békén hagy. Él veled, ahogy egy régen látott falusi udvar.”

Grecsó Krisztián

„A Tisza-parton mit keresek?” – Ady költői kérdésére végre megszületett a költői válasz Halász Margit kisregényében. A mesefolyam magával ragadja a déli verőn álmodozót, megmutatva, mennyi mítosz, legenda, szépség és báj lakozik a „Gémes kút, malom alja, fokos, / Sivatag, lárma, durva kezek” világában, ahol a „vad csókok” mögött igazi zabolátlan szenvedélyek munkálnak. A falusi rajztanárnő és a cigány festőművész reménytelen szerelmének tragikus krónikájában a magyar népmese és az európai kultúra meghatározó forrásainak – a görög mítoszok és a keresztény hitvilág elbeszélői hagyományai örvénylenek. A szerző egyedi nyelvezete pedig a felszabadult derű és humor túlhabzásából merítve elbűvöli olvasóját – akár a folyó legendáriumában a szörny-szirén éneke.