Én, Miss Mandarin

Egy élet nem elég

65 éves jogtanácsosként tekintek vissza a kétségtelenül színes, mozgalmas életemre. A könyv a saját és a szűkebb családom, elsősorban édesapám és édesanyám történetét tartalmazza. Írásom szerves része felvállalt homoszexualitásom, amelyet annál is kevésbé tudnék eltitkolni, mert évtizedekig a meleg éjszakai élet egyik meghatározó figurája, mondhatom, ikonja voltam. Nagy vágyam, a színház és benne is elsősorban a színművészet vagy a rendezés sajnos első körben nem valósulhatott meg. Azonban épp a transzvesztita fellépéseim juttattak el Karinthy Márton és Bozsik Yvette révén a Karinthy és a Katona József Színházba, ahol végül is kisebb figurák után főszerepet is játszhattam. Részletesen írok a Pinceszínház diákszínjátszójaként eltöltött éveimről is, találkozásomról a transzvesztitizmussal, az abban elért sikereimről, a bécsi versenyről, amelyet megnyertem, de érintem jogi pályámat is, amely 12 évig tartott, majd a cégemről, amelyben egyszerű kereskedőből eljutottam a ruhatervezésig, saját stílusom megtalálásáig. Beszélek még életem legfontosabb férfi és női szerelmeiről, szereplésemről a Takács Mária rendezte Meleg férfiak, hideg diktatúrák című, több díjat elnyert dokumentumfilmben. Könyvemben külön fejezetet szentelek a homoszexuálisokat ért, gyakran gyilkossággal végződő támadásoknak, de több érdekes, olykor humoros történetet is elmesélek a transzvesztiták mindennapjaiból. (Tölgyesy Zoltán)