Egy patrióta élete

Magyarországon, a XX. században

Csak néhány éve bukkantak rá Granasztói Pál építész, író leszármazottai a hagyatékban e mindeddig kiadatlan visszaemlékezésre. Az 1978–80 körül írt művet szerzője kiadásra szánta, de „patrióta” szemlélete miatt a Kádár-korban nem találta publikálhatónak. A mintegy ötven évet felölelő történetben – mindvégig hivatásának állomásain keresztül – a főváros, illetve az ország építését irányító hivatalokban, szervezetekben végzett városépítészeti munkáját örökítette meg. Bepillantást enged abba is, hogyan befolyásolták a politikai változások a háború után nagy jelentőségűvé váló városépítészet lehetőségeit, és azt, hogy milyen lett a XX. század második felére Budapest és nagyobb vidéki városaink arculata. Emellett a memoár bemutatja, hogy 1918 és 1956 között a helyét kereső, a magyarországi fordulatok miatt erősen vívódó állapotból Granasztói Pál hogyan vált patriótává: „Az bizonyos, hogy patriótává 1956 forrósított, azelőtt is volt hajlamom rá, de inkább lokálpatriótaként. Budapestért, városainkért, tájainkért lelkesedő. Mostantól az egész országért. Olyan országért, melyben immár hazámra büszke lehetek…” A szöveget a szerző unokája, Granasztói Olga rendezte sajtó alá, jegyzetekkel, annotált névmutatóval és fényképekkel adjuk közre.