Mindent le tud írni és szavakat talál egy asszony szépségének ábrázolására csakúgy, mint egy város arculatának megérzékeltetésére. Az izzó színek játékosan kerülnek ki tolla alól. Mintha nem is tollal dolgoznék, hanem ecsettel. Buja írásmódja velencei. Selyemre, bársonyra csillámot hint, és aranyport. Aki belekóstolt munkáiba, az máris megszerette. Könyvünk egy kisregényt és három elbeszélést (Arria Marcella, Ópium, A hasis-klub) fűz egybe. Cselekményük oly távoli egymástól, ám egyvalami mégis összefűzi őket: egyként keveredik benne a valóság az álommal, az ópium-mámor látomásai a valóság képeivel. És ezek a képek Gautier-hez méltók: színesek, villogók, és oly erősek, hogy képtelenek vagyunk szabadulni tőlük. Egy remek író szuggesztív képei.