Az Egyiptomi királynők krónikája az első átfogó mű Egyiptom királynőiről és királynéiról
?
3000 év királynőinek lebilincselő életrajza a korai dinasztiákról egészen Kleopátra öngyilkosságáig
?
A híres királynők, Hasepszut, Nofretiti és Nofertari sorsa példázza, hogy a nők a hagyományos hitvesi és anyai szerep mellett sikeresen állták meg helyüket önálló uralkodóként is
?
Az egyiptomi kultúra és szokásrend kevésbé ismert oldalait hozzák testközelbe azok a források és képek, amelyek a mindennapi élet apró mozzanatairól tanúskodnak
?
A kronológiai táblázatok és időszalagok áttekinthetővé teszik az egyes királynők és királynék uralkodásának sorrendjét
?
273 illusztráció, ebből 173 színes

Az egyiptomi királynék és uralkodónők lebilincselő története három évezreden ível át az archaikus kortól Kleopátra i. e. 30-ban elkövetett öngyilkosságáig. Az Egyiptomi királynők krónikája bemutatja a nők különleges szerepét az ókori egyiptomi társadalomban, és sorra veszi az összes királyné életrajzát. Bőséges képanyag, családfák, adattáblák, kronológiai táblák és az egyiptomi kultúra sajátosságait ­ a parókaviselettől a gyermekszülésig ­megvilágító írások segítik az eligazodást az egyiptomi kultúrában. Az egyiptomi királynék gondoskodó feleségek és édesanyák voltak, de dinasztikus válság idején elvárták tőlük férjük helyettesítését. A királyné időnként maga állt a hadsereg élére, vagy kormányozta az országot kiskorú fia helyett. Alkalmasabb király híján előfordult, hogy a dinasztia egyik befolyásos nőtagja magához ragadta a hatalmat, és királynőként uralkodott. Hatsepszut és Tauszert fáraónő, a csodálatos Teje és Nofretiti királyné, a gyönyörű Nofertari és Kleopátra meghatározó alakjai az egyiptomi történelemnek. De mi a helyzet a kevésbé ismert fáraófeleségekkel, a női lakosztály falai mögött rejtőző, dédelgetett királyi hitvesekkel és hercegnőkkel? Emlékük megfakult, sírjaikat jórészt elnyelte a sivatagi homok. De a névtelen hölgyek egyszer-egyszer kiléptek luxusbörtönük biztonságából, és befolyásolták a trónöröklés rendjét. Az Egyiptomi királynők krónikája az ő történetüket is elmeséli. Ez a nagyszerű könyv szórakoztató olvasmány és megkerülhetetlen tudományos alapmű, melyet örömmel forgathatnak a turisták, múzeumlátogatók, diákok és az ókori Egyiptom iránt érdeklődő laikusok.

Olvass bele!
A kötet előszava

Az Egyiptomi királynők krónikája bemutatja az egyiptomi királynék változó történelmi szerepét az egyesítés előtti időktől VII. Kleopátra i. e. 30-ban bekövetkezett haláláig. A régészeti emlékek és a fennmaradt szövegek összevetésével lebilincselő történet bontakozik ki a szemünk előtt: a politikai és vallási hatalom története, véres csatáké, örök szépségé, isteni hatalomé és halálé. Hány és hányféle asszonnyal találkozunk történelmi időutazásunk során! Királyi hitvesek, anyakirálynék, arctalan ágyasok és néhány különleges nő, akik lerázták az évszázados hagyomány és előítéletek béklyóit, és királynőként kormányozták országukat.

De vajon érdemes ilyen mélyen belemerülni ebbe a történetbe? Elmesélhető az egyiptomi történelem kizárólag női szemszögből? Szabad-e egy olyan bonyolult rendszernek, mint az egyiptomi királyi család, csupán egyetlen aspektusára koncentrálni? Úgy hiszem, hogy ezekre a kérdésekre igen a válasz.

Az egyiptológusok mindig is egyetértettek abban, hogy a földi halandók és az isteni szféra közötti élő kapcsot jelentő királyok vagy fáraók kulcsszerepet játszottak Egyiptom fennmaradásában. Egyre több bizonyíték van arra, hogy e félig isteni királyság női oldalát képviselő királynék nélkül a király sem maradhatott volna fenn. A fáraók kivétel nélkül mind megházasodtak. Ahogy Egyiptomnak királyra volt szüksége, úgy a király mellől sem hiányozhatott a királyné. Az egyszerű egyiptomi nőkhöz hasonlóan a királynénak mindig támogatnia kellett férjét, amikor annak szüksége volt rá.

Ahogy egyre többet tudunk meg a királyi hitvesek vallási és politikai szerepéről, egyre mélyebb betekintést nyerünk a királyság sajátosan egyiptomi koncepciójába, valamint a dinasztikus történelem, dinasztikus vallás, sőt dinasztikus életmód finom részleteibe és összetettségébe. A királynéi méltóság egyes sajátos aspektusairól kitűnő könyvek jelentek meg ­ ki kell emelni Lana Troy úttörő művét (Patterns of Queenship in Ancient Egyptian Myth and History) ­, és egyes híres királynőkről számos életrajzi könyvet írtak, de mindeddig egyetlen összefoglaló mű sem született az egyiptomi fáraófeleségek történetéről és szerepéről. Ezzel a könyvvel szeretném pótolni ezt a hiányosságot, és remélem, a királynék krónikája elnyeri majd minden olvasó tetszését a diákoktól az ókori Egyiptom iránt érdeklődő laikusokig.

A könyv két részre oszlik. A királynék történetét lehetetlen megérteni az egyiptomi nők a társadalomban elfoglalt helyének ismerete nélkül. A bevezető fejezetben felvázoljuk a feleségeknek és az anyáknak a jogait és kötelességeit egy hagyományos dinasztikus családban, majd közelebbről megvizsgáljuk magának a királyi családnak a helyzetét. Részletesen áttekintjük a király szerepét, mivel a királyné viszonya férjéhez és/vagy fiához meghatározta státusát. Végül a bevezető fejezet végén feltesszük az alapvető kérdést: hogyan határozható meg, mit jelenthetett Egyiptomban királynénak lenni?

A könyv második részében dinasztiáról dinasztiára haladva sorra vesszük az egyes királynék életrajzát, és végigkövetjük egyre összetettebb címeik, uralkodói jelvényeik és temetkezésük alakulását. Ahogy a kronológiai táblák is mutatják, a történet időről időre megszakad: a tudásunk hiányos, főleg a korai dinasztiák esetében. A meglévő tudás sem egyenletes: egyes királynékról bőséges ismerettel rendelkezünk, míg más, talán ugyanolyan fontos királyi hitvesekről a nevükön kívül semmit sem tudunk. Ennek ellenére az egyiptomi királynék krónikája varázslatos történet. Az ismertebb királynék esetében adattáblákban foglaltuk össze a velük kapcsolatos alapvető információkat. Legtöbbjüknél megadjuk a név hieroglif, illetőleg kartusba írt változatát is Wolfram Grajetzki Ancient Egyptian Queens: a Hieroglyphic Dictionary (2005) című műve alapján. Ez a könyv felbecsülhetetlen értékű alapmű a királyi nevek és címek iránt érdeklődő kutató számára. Ha a név vagy a kartus hiányzik, a név hieroglif feliratokban nem fordul elő.