Carbonaro éjszakái

Egy magyar Ezeregyéjszaka valószerű és valószerűtlen történeteit gyűjtötte egy kötetbe a burgenlandi születésű asztrofizikus és agykutató. Különleges válogatása felettébb izgalmas és élvezetes olvasmány annak – legyen magyar vagy nem magyar –, aki érteni szeretné a történelmünket mozgató erőket. Ezek az erők bennünk laknak, s felemelő vagy éppen lehangoló, humoros vagy érzelmes, pajzán vagy komor történetekben öltenek formát, amelyek aztán nemzetünk sorsának – vagy lelkületének? – legtöbbször rejtve maradó zugaiba engednek bepillantást, szabadságról és szabadságvágyról, zenei darabokról, diadalokról és virtuskodásról, könnyelműségről, hősiességről és kicsinyességről, csodákról és szerelemről regélve. A történeteket illusztráló rajzok szerves kiegészítői az élménynek és nagyban emelik a becsét e sajátos műnek, amely a körképnek és a mozaiknak újrakeverhetetlen ötvözete. Carbonaro 1962. február 4-én született Burgenlandban. Családja félig olasz, félig magyar (oly módon, hogy anyja és apja is félig magyar és félig olasz, mindkét család Dél-Tirolból származik). Szülei kereskedelmi utazók voltak. Iskolába a Németújvár (Güssing) melletti Glasingban járt, felsőfokú tanulmányait Klaipeda, Shannon, Shenectady és Sirmione iskoláiban végezte. Asztrofizikus, a világegyetemet az emberi elme szerkezete alapján kívánja megérteni. Csodabogárnak tartják, tollal és tintával ír, nincs e-mail címe, bankkártyája, mobiltelefonja. Igen ritkán publikál, írásai kéziratban terjednek hívei körében. Magyarul eddig csak a Napút c. folyóirat hozta írását. Utisz a Jókai által is megírt, ma már nem létező Ada Kaleh szigetén született, szülei dunai görög hajósok voltak. Más kutatók szerint a Niagara vízesése fölötti Kecske szigeten látta meg a napvilágot, s miután korán árvaságra jutott, egy Niagara Falls városában élő kereskedő fogadta örökbe. Hamar nevet szerzett magának plakáttervezőként. Versei francia kiadóknál is megjelentek. Emberkerülő: személyesen vele sem találkozott senki (mint cimborájával, Carbonaróval sem). Magyarországon mégis szert tett – levelezés útján – egy barátra, Nagy Gáspár költőre, ez magyarázhatja irántunk való érdeklődését.