Bibó István muvei V. kötet

(E-könyv)

A kötetben található m?vek:

A magyarságtudomány problémája
Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem
Zsidókérdés Magyarországon 1944 után
Néhány kiegészít? megjegyzés a zsidókérdésr?l
„...írói - közírói - jelentkezéséig Bibó István pályafutása azokéhoz a 16-17. századi magyar prédikátorjelöltekéhez hasonlított, akik az iszonyú dúlások után a tájilag és szellemileg visszamocsaraso-dott országból Utrechtbe és Montpel-lier-be verg?dtek ki igét tanulni. Akiket ott a m?veltség mellett ezer lehet?ség is várt: könnyebb élet, sikeresebb szolgálat. S akik rendre visszatértek a maláriás falvakba, a sárkunyhók közt templomot építeni.

Bibó István Genfben járta meg ezt a fels? iskolát. Nagy m?veltség? család gyermekeként került oda - a Szegedi Egyetem f?könyvtárosának nagy tehetség? fiaként -, hogy jogi tanulmányait tökéletesítse. Másban is tökéletesítette magát.

H?séget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédis-ta filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységb?l meríti. A hazájába visszatért Bibó István gyorsan megtalálta az utat mindazokhoz, akik hasonló ítél?rendszerrel kerestek olyan végezni-valót az életben, amely hivatás is lehet.

Bibó István édesapja etnográfus is volt, mint akkoriban ott Szegeden csaknem minden bet?ért?: tanár, pap, színész, régész, történész, fest?, költ?, orvos, f?leg a fiatalok közt. Ez volt a jogász ifjú Bibó második nagyiskolája.

így alakult ki az ? sajátos tudományága és hivatása. Jó nyitányként a politikatudomány egyetemi tanára lett. Ennek gyakorlati ,tartozékaként közölte els? nagy tanulmányát már 1945 ?szén. A magyar demokrácia válságáról, méltán keltett iránta rögtön közfigyelmet és köztiszteletet. Ezt követte 1946-ban a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról szóló. Ezzel egyidej?leg készített tervezetet (már mint a Belügyminisztérium f?tisztvisel?je) a magyar közigazgatási rendszer megújítására. A gondolat, hogy ?városmegyék? lépjenek a hajdani várközpontokat idéz? vármegyék helyébe, évtizedek múlva lett a helyesen decent-ralizálódó államok eszméje. Történelmi és alkotmánytani írásai szinte folytatólagos közleményei lettek a Válasznak és épít? erej? vitatárgyai annak a tragikus helyzetben is járható utat keres?, nagyrészt paraszt- és munkásgyöker? értelmiségnek, melyt?l méltán volt várható a szellemi élet, az írástudói erkölcs megújulása. Mindaddig, amíg el nem következett a folyóirat elnémítása, a népi kollégiumoknak és egyéb népm?velési vállalkozásoknak kultúránk fejl?désére oly végzetes föloszlatása.

Bibó Istvánnak ekkor már jó híre volt az ország határain túl is. Tudósi és közírói tekintélye vetekedett azokéval, akiknek egykor Genfben és másutt tanítványa volt. Tanulmányai halála napjáig messze földön figyelmet és teret kaptak. S még többet kaphattak volna, ha azt a tevékenységi területet választja. Választhatta volna kés?bb, s itt maradt..."

Illyés Gyula

,