Az erdélyi vármegyék középkori archontológiája a hét erdélyi vármegye (Belső-Szolnok, Doboka, Hunyad, Fehér, Kolozs, Küküllő, Torda) ismert tisztségviselőinek – az ispánok, a megyénkénti két szolgabíró és a vármegyei jegyző – neveit és hivatalviselésük időhatárait tartalmazza. Az ispánokat az Árpád-korban a király, a 14. század elejétől az erdélyi vajda nevezte ki tisztségébe, az ugyancsak a 14. század elején feltűnő szolgabírákat pedig (valószínűleg évenként) az egyes vármegyék nemessége választotta. Az összeállítás legfontosabb forrása a hét vármegyei hatóság által kibocsátott oklevelek; az 1542 előttiek közül több mint 500 maradt fenn napjainkig.