Az Ember Városa

Nyilatkozat a világdemokráciáról

1940-ben, Hitler és a nácizmus sikereinek csúcsán jelent meg New Yorkban Az ember városa. Nyilatkozat a világdemokráciáról című manifesztum, amelyet Amerikába menekült európai írók és tudósok, valamint amerikai egyetemi vezetők fogalmaztak és írtak alá – többek közt az ekkor már sok éve amerikai állampolgár Jászi Oszkár is. A magyar politikatudós rendkívül előkelő névsorba került: a tizenhat aláíró között ott volt a két világhírű német regényíró, Thomas Mann és Hermann Broch, a századközép amerikai szellemi életének legnevesebbjei közé tartozó Lewis Mumford és Reinhold Niebuhr, a nacionalizmuskutatásban nagy névnek számító Hans Kohn, vagy az olasz regényíró, a nyilatkozat kezdeményezője és megszövegezője, Giuseppe Antonio Borgese. A manifesztum aláírói arról akarták meggyőzni az amerikai politikai elitet és a közvéleményt, hogy az Egyesült Államok nem tud kimaradni a világháborúból, előbb-utóbb fel kell lépnie a totalitárius hatalmakkal szemben, s igyekeztek végiggondolni, hogyan kellene kinéznie a világnak a második világháború után, mi garantálhatja a világbékét, s a társadalmak folyamatos fejlődését. Az ember városa – amelynek címe Szent Ágoston De civitate Dei című nagy művére utal – egyszerre foglal magában politikai-gazdasági javaslatokat és a demokrácia vallási újraalapozásának a koncepcióját. Egyes értelmezői az Egyesült Államok világhatalmi hivatását megfogalmazó II. világháború utáni ideológia nyitányának tekintik e rendkívül egyedi szöveget. Kötetünk egyrészt tartalmazza az 1940-es nyilatkozat és mellékletei magyar fordítását, másrészt Takáts József Jászi Oszkár és Az ember városa című kísérőtanulmányát, amely összefoglalja a manifesztum születésének és későbbi értelmezéseinek, továbbá a magyar aláíró amerikai éveinek a történetét, választ adva arra, hogyan kerülhetett e neves társaságba az oberlini egyetemen politikatudományt tanító Jászi. A mű kiadásával bepillanthatunk az amerikai külpolitika 1940-es dilemmáiba, az Európából Amerikába menekült német és olasz antitotalitárius – egyszerre antifasiszta és antikommunista – gondolkodók nézeteibe abban a rövid történelmi pillanatban, amikor a náci Németország és a Szovjetunió szövetséges volt, s egyedül a Brit Birodalom állt szemben Hitler és Mussolini hadseregeivel. Az ember városa szövege olyan politikai alapkérdéseket vet fel, amelyek a mai olvasó számára is fontosak: hogyan lehet kezelni a politikában a világméretű problémákat? Milyen változtatásokon kell átesnie a demokráciának, hogy erős és lelkesítő alternatívája lehessen a totalitárius eszméknek? Milyen kapcsolatban kell állnia a vallásosságnak és a demokráciának? Milyen szerepet kell betöltenie a világpolitikában az Egyesült Államoknak? Noha a nyilatkozat feleletei e kérdésekre 1940-es válaszok, s bizonyosan eltérnek a mai lehetséges válaszainktól, képesek lehetnek mai töprengéseink kiindulópontjaivá is válni.