Arany János már életében halhatatlannak számított. Mindazt befogadta, összegezte és feldolgozta, amit koráig a magyar irodalom alkotott.
Epikája alapjában nosztalgia és melankólia, humor és elégia. Lénye legbensőbb vonása a kemény, humánus moralitás.# Költészetében a hibátlan formaművész, a költői nyelv zeneiségének és szemléletességének művésze egyesült, hogy kifejezze a népét féltő, kora problémáitól gyötört, minden hatásra érzékenyen rezdülő lelket.
Művészete akkor szárnyal legmagasabban, amikor pátosztalanul, fanyar méltósággal, mosoly és könny nélkül veszi számba, miként tette azt, amit tehetett, s miképp kell tennie azt, ami még hátravan.