Ákombákom

Zelk Zoltán – Weöres Sándor és Szabó Lőrinc kortársaként – meghatározó szerepet tölt be a magyar gyermeklíra történetében. Verseiben a népdal képi világának egyszerűségét fedezhetjük fel, meséi finom líraisággal szólnak a természetről, sok humorral az állatvilágról. Egyik méltatója, Rigó Béla szerint ha nincs Weöres Sándor, talán Zelk Zoltán gyerekversmintája fémjelzi a korszakot. Zelk Zoltán versei és meséi a magyar gyermeklíra alapművei, a bölcsődei és óvodai gyermekfoglalkozások népszerű kellékei, számos tankönyv, antológia elengedhetetlen anyagai.

Az erdélyi születésű költő pályája kezdetén Kassák Lajos köréhez tartozott, Ady lírája és az avantgarde irányzatok hatottak első költeményeire. 1928-tól a Nyugatban is publikált, első verseskötetéről Radnóti Miklós írt dicsérő szavakat. A XX. századi magyar történelem fordulatai az ő életét is jelentősen meghatározták. A II. világháború alatt ukrajnai munkaszolgálatra vitték, ahonnan megszökött, majd bujkálnia kellett. A háború után a kommunista irány szolgálatába állt, de az 1956-os forradalom alatti kiállásáért bebörtönözték, és elhallgatásra kényszerült. 1962-től publikálhatott újra.

Szépirodalmi munkásságának csak egy szeletét jelentik a gyerekversei, amelyeket kezdetben az általa alapított Kisdobos című gyermeklapban közölt az 1950-es években. Mára már nem képzelhető el kisgyermek-foglalkozás vagy alsó tagozatos irodalmi szöveggyüjtemény Zelk Zoltán versei és meséi nélkül, az Este jó, este jó, A három nyúl, vagy az Ákombákom ismerete az anyanyelvi nevelés és a magyar költészettel való ismerkedés első lépései közé tartozik.