Abraka babra - Monológok a konyhámból

A sors kegyeltje vagyok, mert már gyerekkoromban csodálatos emberek vettek körül, akiktől mindent megkaptam: szeretetet, kultúrát, jó nevelést. Irányt mutattak nekem akkor, és ma is az ő lépteik nyomán járok többnyire tudva, olykor öntudatlanul. Népes, sokágú családból származom, sokféle kultúrából lettünk összegyúrva, tele vagyunk unokatestvérekkel, nagynéninkkel és nagybácsikkal. Rengeteget tanultam tőlük, elleshettem szemléletüket, gesztusaikat, technikáikat. A fiatalabb generációra hagyományozott tudásukat, tapasztalataikat igyekszem megőrizi. A gasztronómia területén pedig továbbörökíteni a nálam fiatalabbaknak. Valójában ebből a vágyból született meg a könyv: továbbadni több nemzedék hagyományát, amihez hozzáteszem a magamét is. A generációkon át továbbadott receptek óhatatlanul átalakulnak. Hatalmas örömömet lelem a főzésben, leginkább azért, mert imádok enni. Jókat és jól enni. Azt gondolom, hogy muszáj beszélgetnünk egymással. Asztal mellett ülve sokkal könnyebb, mint bárhol máshol. A közös evés felér egy oldással. Hiszen ott van mód nevetni, van mód megbékélni. És nem lehet elfelejteni, hogy mindez mit idéz elő. Mit idéz elő a szájban, a fejben, a gyomorban, és mit a lélekben.

Ehhez szeretnék segítséget nyújtani a könyvemmel, a receptjeimmel. Receptjeim természetesen nem kőbe vésett utasítások. Sőt! Kifejezetten bíztatnám az olvasót, hogy a saját ízlése, tetszése szerint itt-ott térjen el a leírtaktól, kísérletezzen bátran! Kívánom, hogy az olvasás, a főzés és az ételek elfogyasztása szerezzen annyi örömöt, mint amennyi örömöt nekem szereztek, amíg kikísérleteztem, megfőztem, leírtuk és megettük őket. Jó mulatság, női munka volt.